|
|
 |
|
 |
- Az MDF belső állapota - 2. folyt.
|
Az előbbiek következtében azt is el lehet mondani persze, hogy a
népies vonal képviselői érzik most úgy, hogy távozniuk kell, hiszen
Lezsák, Kulin is bizonyos fokig, az egyre többet bírált Csurka is
jellemzhetők ezzel a vonulattal. És az sem véletlen, hogy Csengey
Dénest is sokan támadják mostanában, éppen azért, hogy lesajnáló,
lenéző cikket írt Pozsgay Imréről, és őt politikai hajótöröttnek
nevezte. Elfelejtette azt, hogy a lakitelki szellemet visszasíró
MDF-esek lelkileg sohasem szakítottak Pozsgayval és a népi
baloldaliság érzetével, és ma közülük sokan tesznek hitet egy
Pozsgay-féle nemzeti centrumpárt gondolata mellett.
Antall József azonban amikor pártjának és kormányának
megújítására készül, valószínűleg nem úgy tesz különbséget számára
jó és rossz között, hogy az népi vagy nem népi, hanem úgy, hogy az
realista vagy nem realista, hajlik-e a kompromisszumra vagy sem,
ideológiájának áldozata-e, vagy sem. Antall tehát a szélsőségeket
óhajtja kívül tudni, de a három vonulat egységét szeretné
megtartani, népieket és nem népieket. Ilyen értelemben ő centrista.
A kérdés azonban az, hogy a távozó értelmiségi elit mihez kezd
magával és egymással? Gondolkodik-e új pártban, ha kiszorítják az
MDF vezetéséből? A másik kérdés, hogy azok az MDF-es emberek, akik
most feltűnően sietnek nehezen félreérthető politikai
hűségnyilatkozatot tenni Pozsgay mellett, odáig jutnak-e, hogy be is
lépnek majd egy Pozsgay-pártba, és mai cikkeik azt a későbbi lépést
indokolják-e már most előre?
Pozsgay pedig vár, és az MDF válsága igazolja türelmét. Ő majd
akkor lép, ha a válság újabb formában - hasonlóan a taxisblokádhoz -
kirobban. Akkor a megmentő politikai bölcsesség jegyében elő lehet
majd lépni és kibontani új pártjának zászlaját. A pártok
átalakulásának idején a kilépők, kimaradák, félresodródók közül
sokan lehetnek potenciális hívei. Ha tehát Pozsgay elindul, már nem
egyedül indul el. +++
1990. november 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|