 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Mérlegen:
A forint konvertibilitásának esélyeiről
"- Ha a jelzett időn belül nem sikerül konvertiblissé tennünk a
forintot, akkor tulajdonképpen kudarcot vallottunk. - Ez a
kijelentés Rabár Ferenc pénzügyminisztertől származik, aki nyomban
hivatalba lépte után kifejtette a Financial Times munkatársának: két
éven belül meg kell valósítani a forint konvertibilitását, és ez az
állapot valószínűleg 1991 vége és 92 nyara között fog bekövetkezni.
Az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter a kormány egész
gazdaságpolitikáját a konvertibilitás elérésétől tette függővé,
tulajdonképpen érthető, teljesen logikus. Egyszerűen fogalmazva: a
kormány legfontosabb célja rövid időn belül működőképes piacgazdaság
létrehozása. Miután ez az alapfeltétele annak, hogy a forint
konvertibilis pénzzé váljon, a konvertibilitás hiánya azt
bizonyítaná, hogy az országnak nincs működőképes piacgazdasága -,
vagyis a kormány fő gazdasági célja nem valósult meg.
Ez érthetővé teszi azt is, hogy miért nem valósulhatott meg a
konvertibilitás a kommunista uralom időszakában - noha annak idején
rengeteget beszéltek róla a kommunista illetékesek - ez a cél
tulajdonképpen nem volt napirenden, mert a kommunista vezetés
piacgazdaságot nem is akart létrehozni."
|
|
|
|
|
|
 |
SZU - Szövetségi szerződés tervezete (1. rész)
|
Tóth Júlia, az MTI tudósítója írja:
Moszkva, 1990. november 25. vasárnap (MTI-tud.) - A szovjet
újságolvasók a hét végén kaphattak először bepillantást az Unió új
szövetségi szerződésének részletes tervezetébe, abba a dokumentumba,
amely Mihail Gorbacsov elnök szándékai szerint az első és már
alaposan meghaladott 1922-es szerződés örökébe hivatott lépni.
A lapok mindegyike néhány mondatos ismertetéssel ajánlotta
szombaton az olvasók figyelmébe azt a dokumentumot, amelyet
Gorbacsov elnök már eljuttatott a szövetségi Legfelsőbb Tanácshoz,
az egyes köztársaságok parlamentjeihez, valamint az Unió minden
ezeknél alaacsonyabb szintű közigazgatási egységéhez. Gorbacsov -
még pénteken - azt mondta, hogy a szerződés esetleges elutasítása az
Unió széthullásához, tömeges jogtipráshoz, sőt, beláthatatlan
nemzetközi következményekkel is járó vérontáshoz vezetne. Az államfő
nem egy alkalommal értésre adta, hogy kompromisszumokra hajlandó
ugyan a szerződéssel kapcsolatban, eltekinteni azonban attól nem
kíván, és hogy elnöki hatalmának teljes súlyát latba veti a
szövetségi szerződés érdekében.
A tervezet valóban jelzi Gorbacsov kompromisszumkészségét, de
egyben azt is, hogy melyek azok a területek, amelyeken - legalábbis
eddig - az elnök nem enged. A szerződés a jövő Szovjetunióját a
szuverén szovjet köztáraságok szövetségének tekinti, kihagyva a
hivatalos elnevezésből a szocialista jelzőt, demonstrálandó a
szerződés egyik alapelvét, nevezetesen, hogy a szövetség tagjai
önállóan határozzák meg állami és társadalmi berendezkedésüket és
hogy maguk döntenek hatalmi, igazgatási szerveik strukturájáról. Nem
adta fel azonban a föderatív állammal vallott álláspontját.
Mindhárom fejezet: a szerveződés alapelveiről, az Unió új
struktúrájáról, illetve az igazgatási szerveinek tagozódásáról szóló
rész egyaránt azt sugallja, hogy Gorbacsov továbbra sem volt
hajlandó tudomást venni azokról a törekvésekről, amelyek független
államok önkéntes szerveződéseként fognák fel az Uniót. Gorbacsov
tervei szerint nem bontanák le tehát teljesen a szövetségi hatalmi
struktúrákat és nem szervezik át azokat egészen új egységdkké, hanem
csupán a régi alapok átszervezésével, bizonyos elemek elhagyásával
és néhány újnak beillesztésével teremtenék meg az új szövetséget.
/folyt./
tu pk
1990. november 25., vasárnap 09:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|