|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
|
|
|
|
|
Sajtószemle
|
London, 1990. 11.24. (BBC, kora reggeli híradás) Az újságok címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be, hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte kilátásba.
A Financial Times szerint az utódjelöltek új nyelvet beszélnek. Thatcher távoztával erőteljesen hangsúlyozzák a leköszönő minisszterelnök által elért vívmányokat, de ideológiai örökségétől igyekeznek megszabadulni.+++
1990. november 24., szombat
|
Vissza »
|
|
Sajtószemle 2/1.
|
A Daily Mirror Douglas Hurd és John Major származásának hátterét vizsgálja, Az osztályháború címmel közölt vezércikkben, s kiemeli, hogy miközben John Major azt hangsúlyozza, hogy egy dél-londoni munkáscsaládból származik, s ezért úgymond az osztálynélküli társadalom az ideálja. A patrícius Hurd igyekszik elfelejtetni, hogy a tory berendezkedés jómódú kegyeltje.
Az Independent azzal foglalkozik, hogy a vezetőválasztás egyben a pártegység helyreállításának kezdetét jelenti. Begyógyulnak a sebek, amelyeket Thatcher mindíg támadásra kész stílusa ütött. A Guardian az öböl-válság szempontjából elemzi a küzdelmet, s azt írja; bárki is lesz az utód, csakhamar döntenie kell: béke lesz-e vagy háború.
Vajon a három jelölt ugyanolyan vehemenciával készül a konfliktus megoldására mint Thatcher? A Guardian cikke egy érvre is rákérdez: egyetértenek-e a leköszönő miniszterelnök azon állításával, hogy társadalom mint olyan, márpedig nem létezik. S mi a véleményük az utcákon kóborló hajléktalanokról és az iskolából fiatalon kimaradó tizenévesekről. S főként tesznek-e a jelenség ellen majd valamit?
A Daily Telegraph a három pártvezérjelölt feleségét mutatja be, hiszen a közvéleményt az is érdekli, ki lesz a Dowing street asszonya. Hurd felesége Judy tizenöt évig dolgozott férje mellett mint titkárnő és nyolc éve házasodtak össze. Igazi családanya akinek nincs más ambíciója mint, hogy férjét támogassa az áhitott hivatal elérésében. Heseltine felesége jószemű műgyűjtő, aki él-hal a vadászatért s a választási kampány viharában szégyentelenül gyújt rá egyik cigarettáról a másikra. Ann/? Heseltine francia-német szakon végzett, s ez bizony előny egy miniszterelnök feleség esetében. Huszonnyolc éve házasok Heseltine-nal. Szerepét Ann abban látja, hogy diszkrét és minden támogatást megadó partner legyen. John Major felesége józan, csendes asszony. Négy évvel ezelőtt megkérdezték tőle mit gondol; lesz-e férjéből kormányfő? Ilyesmi a magunk fajtával nem szokott előfordulni - válaszolta. Majd elválik.+++
1990. november 24., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|