|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
|
|
|
|
|
- Választás - 1. folyt.
|
Az új elnököt a szavazásra jogosultak összessége választaná meg az országgyűlési választások előtt. Csupán egy ilyen állam tudná összefogni a nemzetet olyan esetben, amikor egyetlen párt sem tudná elnyerni az abszolút többséget az Országgyűlésen - például a kommunisták -, és volt ennél gyakorlatiasabb nézet is. Egy ilyen rendszerű elnökválasztás győztese szinte biztosan az MSZMP reformszárnyának vezetője, a széles körben népszerű Pozsgay Imre lenne. Noha Pozsgay Imre ideológiai poggyászának jóval nagyobb részétől megszabadult, mint Jaruzelski tábornok, Lengyelország vezetője, az ellenzék nem volt teljesen elégedett egy számára ennyire kedvező megállapodással. Ezért azt szorgalmazta, hogy az új Országgyűlés egy új vezetőt válasszon az országnak, és ebben az Országgyűlésben a kommunisták kisebbségére számítottak. Végül az ellenzék az egység bizonyos fokú felbomlása árán ebben a bizonyos kérdésben meghátrált. A kilenc ellenzéki csoport közül hat - beleértve a legnagyobbat a Magyar Demokrata Fórumot - aláírta a megállapodást, bár a szociáldemokraták is csak bizonyos fenntartásokkal. Az ellenzők, elsősorban a Szabad Demokraták Szövetsége nem vétózta meg az egész megállapodást, bár teoretikusan ehhez joguk lett volna. Összevont szemöldökkel tartózkodtak az oktrojálástól, de kapcsolatuk a többi ellenzéki csoporttal megszenvedte a folyamatot. A parlament elé jövő héten kerülő törvénytervezetek közül kettő a bűntető törvényekre és a jogi eljárásokra vonatkozik. A cél, hogy a magyar joggyakorlatot összhangba hozzák a nyugati gyakorlattal. A másik egy alkotmánybíróság létrehozásáról határoz, amely ellenőrzi mind az elnök, mind az Országyűlés hatalmát. A legkellemesebb meglepetés - és Magyarország ebben is különbözik Lengyelországtól - az, hogy a kommunisták nagy mértékben hajlandók csökkenteni az államapparátus feletti hatalmukat. Hozzájárultak a párt alapszerveinek megszüntetéséhez a kormányhivatalokban, a hadseregnél, a rendőrségnél és a bíróságokon. Beleegyeztek abba, hogy csökkentsék a párt magánhadseregének a munkásőrségnek a létszámát. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|