|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
|
|
|
|
|
- Példaértékű események? - 1. folyt.
|
A vezetőség határozata ezentúl nem kötelezi a helyi szervezeteket, és a párt egész megyei hálózata inkább valamiféle polgári egyesülethez válik hasonlóvá, semmint az erő és akarat egységének régi bolsevik jellegű pártjává. Mindezt a változást pedig nem puccs eredményezte, hanem politikai küzdelem, amelyben a megyei reformkörök által kidolgozott javaslat győzött. Igaz, a megyéhez tartozó városok pártértekezletein nem ezt a szervezeti felépítést támogatták, de a megyei döntés mégis megbont egy sok évtized alatt kiépült struktúrát. Épp emiatt azonban még komoly konkfliktusok várhatók, annál is inkább, minthogy a megyei értekezlet határozatai nem maradtak csak papíron. Azóta megindult az apparátus átépítése, volt munkatársainak nyugdíjazásával vagy áthelyezésével. Ha az októberi pártkongresszusig a zalaiak bebizonyítják, hogy az új felépítés hatékonyabb, és ha a hátralévő másfél hónapban példájukat más megyékben is követik, akkor országos arányú földcsuszamlás is bekövetkezhet a kommunista pártapparátus középső szintjein. Az pedig megingathatja, vagy éppen össze is döntheti a pártközpont eddigi szervezetét, és jócskán megritkíthatja személyi állományát. A fejlemények legérdekesebb mozzanatát két pontban lehet összefoglalni: 1.) Miközben országos szinten még kivívatlan a frakcióalkotás joga, addig Zalában már minden pártfegyelemnek búcsút intenek. 2.) Eltűnik a hivatásos minipolitikusok sokasága, miközben más pártok az ellenzékben éppe azzal a gonddal küzdenek, hogy honnan teremthetnek elő legalább néhány hivatásos politikust. Nem vagyok biztos abban, hogy a zalai példa a maga szélsőséges megoldásait megtartva diadalmaskodik, de azt nem kétlem, hogy az MSZMP, illetve a helyében kiformálódó szocialista párt csak ehhez hasonló, mélyreható átalakulás árán válhat a szó polgári és nem totalitárius értelmében párttá. +++
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|