|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
|
|
|
|
|
- Nyugdíjasok helyzete - 1. folyt.
|
A szocialistának nevezett esztendők haszonélvezői lelkiismeretlenül hagyták nyomorban a kizsigerelt milliókat. S most, mikor cáfolhatatlan adatok bizonyítják: a két és fél millió nyugdíjas 40 százaléka olyannyira szegény, hogy gyakorta a napi meleg ebédre sem futja - szemrebbenés nélkül hárítják el magukról a felelősséget. Valami különös, mondhatni sajátos jelenségnek lehetünk tanúi. A SZOT és a kormány közös megállapodása révén a 70 évnél idősebbek mind a helyközi, mind a távolsági járműveken - vonat, busz - ingyen utazhatnak. Ez az intézkedés dícséretes, mert a kedvezményezett korosztály tagjai közül most majd többen indulhatnak rokon, barát és ismerős meglátogatására, nem kell filléreket guberálniuk, hogy futja-e az orvosra, patikára, villamosozásra. De alig lépett érvénybe a rendelet, a közlekedési vállalatok máris tiltakozni kezdtek, hogy ez nékik mily hatalmas veszteség. A MÁV 310 milliót kér a kormánytól - megfeledkezvén arról, hogy az állami költségvetésből eleve négy és fél milliárd forint támogatást kap. Az több mint valószínű, hogy a közérzetjavító határozatként bevezettett ingyenesség miatt csökken valamicskét az utaztató vállalatok bevétele, ám ez a veszteség nem lehet olyan hatalmas. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon kell-e most a nagy egyenlősdi. Nevezetesen: a kiemelt összeget kapó nyugdíjasok megérdemlik-e ezt a külön juttatást? A korábban is jogtalan előnyöket sápolok most legalább térítsenek valamicskét vissza az eltulajdonított javakból, hiszen nekik van miből. Közülük léphettek föl sokan olyan igénnyel, kérdéssel, hogy a vonat első osztályán miért ne lehetne ingyen utazni. Az életét végigrobotoló csepeli munkásnak, vagy a látástól vakulásig gürcölő földművesnek, megalázott értelmiséginek eszébe sem jut ilyesmi, csak a hatalomból kiszorult, kedvezményeiket javarészben elvesztett, ilyen-olyan érdemrendes pártkegyeltek próbálkozhatnak effélével. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|