|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
|
|
|
|
|
A Duna-mozgalmak felhívása (1. rész) (OS)
|
Budapest, 1989. április 9., vasárnap - A Duna-mozgalmak és a független politikai szervezetek a vízügyi beruházókkal szemben az Akadémia álláspontját téve magukévá, 1988 októberében meghirdették az aláírásgyűjtő akciót a nagymarosi vízlépcső elhagyására, és a kormány-tájékoztatót jóváhagyó október 7-ei parlamenti döntést megsemmisítő népszavazás kiírására. Azóta nem sok történt Nagymarosnál - még közel félmillió köbméter sziklát kellene ahhoz kirobbantani, hogy az alapozás egyáltalán megkezdődhessen -, de annál több történt másutt. Világossá vált, hogy az ország gazdasági helyzete tovább romlott, és a teljes befejezéshez szükséges több mint százmilliárdot, valamint a hitelek visszafizetéséhez és a környezetvédelmi beruházásokhoz szükséges százmilliárdokat - az életszínvonal további csökkentésével, más hasznos beruházások rovására - nem szabad erre az elhibázott célra pazarolni. Megerősödött Magyarország nemzetközi tekintélye, ma már a világ szimpátiájától kísérve bocsátkozhat bele a nemzetközi szerződések újratárgyalásába. És kibontakozott - elsősorban az építkezések által leginkább veszélyeztetett területen: a Dunakanyarban és Budapesten - az aláírási mozgalom. E tényezők figyelembevételével a kormány úgy döntött, hogy nem hallgat többé kizárólag a beruházás megvalósításában érdekelt vízügyesek érveire, hanem az ésszerűség és a közmegegyezés útját keresi. Március 9-én Németh Miklós miniszterelnök a Parlamentben bejelentette, hogy május-júniusban a bős-nagymarosi beruházás ügyét újra a parlament elé terjeszti, a népszavazási törvénnyel együtt, és addig az építkezéseken nem engedélyez semmilyen munkát, ami visszafordíthatatlan változásokat okozna. A népszavazási törvény elfogadása után tehát az ország választójogosult polgárai dönteni fognak. De a döntésre hivatott választópolgárok már addig is, a népszavazást megelőzően is kifejezhetik véleményüket. Felhívunk mindenkit, aki egyetért az építkezések felfüggesztésével és a népszavazás kiírásával, elmúlt 18 éves és nem áll a jogait korlátozó büntetés hatálya alatt, továbbá nem írt még alá sehol az országban népszavazást kérő aláírásgyűjtő ívet, írja le a népszavazási kérelem alábbi szövegét (ugyanez van az ívekre nyomtatva), írja alá olvashatóan a nevét, a foglalkozását, irányítószámmal az állandó lakcímét, és küldje el az aláírt szöveget nekünk. Ki-ki maga is aláírásgyűjtő aktivistává válhat, ha a leírt szöveget másokkal is aláíratja, de legyen rá figyelemmel: csak az olyan aláírás érvényes, amelyet valaki sajátkezűleg, a szöveget elolvasva, kényszerítés nélkül és önként írt alá, ugyanolyan felelősen és komolyan, ahogy majd a népszavazási szavazócédulát fogja kitölteni. (folyt.köv.)
1989. április 9., vasárnap 17:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|