|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
|
|
|
|
|
Párttitkár - társadalmi munkában
|
(Zsille Zoltán) München, 1989. április 11. (SZER, Magyar híradó) - Angyal Ádám személyében új párttitkára van Angyalföldnek, aki - mint ő maga hangsúlyozta - társadalmi munkában szeretné ellátni ezzel kapcsolatos feladatait. Ez most a pártélet ügyeletes szenzációja. Angyal görögül követet jelent. A kommunista újítómozgalom minden találmánya mindig a folyamatos hatalmon maradás újabb és újabb módszereit szabadalmaztatta. Most Magyarországon a kommunista párt a folyamatosság jegyében ismét korszakváltásra készül. Ennek az új korszaknak egyik első hírnöke - nomen est ómen - a hajógyári kapitány, aki nemcsak Angyal, de Ádám is. Az új korszak, a vezető elit szándéka, és a körülmények parancsa szerint a megreformált diktatúra. Amíg még voltak források, amíg még a felkészületlen, szervezetlen, újra és újra becsapott és kifosztott társadalomból szabad rablással - ennek hivatalos neve központi tervgazdálkodás - lehetett feltölteni a kincstárat, megfeleltek a puhány, a központi raktárból észrevétlenül vételező emberbarát pártfunkcionáriusok, akik mosták kezeiket, mert be sem kellett piszkolniuk, személyesen, személy ellen irányuló büntettet a nyilvánosság előtt nem kellett elkövetniük, valakit, valakiket, mindenki szeme előtt megtámadniuk, kizsebelniük. _ Ma már ez nem megy tovább. Olyan új, helyi diktátorokra van szükség, akik úgy gyarapítják a pártállam vagyonát, hogy maguk szerzik meg maguknak, amire szükségük van. Akik minden leplezés és felfelé mutogatás, minden össznépinek nevezett közhatalmi jogosítvány nélkül magántulajdonként kezelik a pártállamtól kapott és most nevükre íratott birtokukat. Vállalják a népszerűtlenséget, hogy a múlt századi kapitalizmus feltámasztott, vadkeleti szokásai szerint zsákmányolják ki a felügyeletük alatt élő és dolgozó embereket, adják el a fejük fölül otthonukat, amit építettek és amiről eddig az a hír járta, hogy az övék: a gyárat és az országot. Angyal Ádám, akit a párt mint funkcionáriusát, az állam mint tisztviselőjét állított a hajógyár élére, most mint főrészvényes igazgató lép fel, s úgy bánik a hajógyárral, mintha az övé volna - ahogy magasabb rangú klubtársai: Beck Tamás, Berecz Frigyes, Németh Miklós és Grósz Károly úgy bánnak az iparral és az országgal, mintha az övék volna. Ha pedig ez már így van, természetes, hogy az új korszak követe csak társadalmi munkában hajlandó elvállalni az angyalföldi pártitkár pozícióját. Mert pártfunkcionáriusi kötelességét akkor teljesíti, ha magának harácsol, hogy eleget adózzon abból, amit másoktól kizsarolt. Vagyis: fizeti a tartásdíját a pártállamnak, amelynek vagyonát kezeli. Politikai szereplése nem egyéb már, mint szabadidejében végzett ráadás, mondhatni szórakozás, hobby. Posztján olyan elődei voltak, mint Kádár János és Biszku Béla, letűnt, sötét korszakok meghirdetői, bukott angyalai. Hogy mai utódaik, az új angyalok ne változtathassák elődeikhez hasonlóan jövőnket a maguk és új színekbe öltöző parazita osztályuk magántörténelmévé, az országot a párt örökös latifundiumává, mindezt csak egy olyan erős demokrácia akadályozhatja meg, amelyet a hajógyárban a hajógyáriak, Angyalföldön az angyalföldiek, és mindenhol Magyarországon az országot a maguk tulajdonának tekintő dolgozó, vállalkozó emberek teremtenek meg. Ez már valóban új korszak lesz, nem a párt, hanem az egész magyar élet szenzációja. Hadd legyen akkor Angyal Ádám egy igazi méreteire zsugorodó kis pártocska kerületi titkára - társadalmi munkában. +++
1989. április 11., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|