![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Interjú Nagy Sándorral
|
![](../img/spacer.gif)
Jolion Naegele) Washington, 1989. január 13. (Amerikai Hangja, Reggeli híradó) - Nagy Sándor, a magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke a budapesti Parlament folyosóján interjút adott Jolyon Naegele, Amerika Hangjel kelet-európai tudósítójának. Most ezt A beszélgetést ismertetjük. - A legújabb magyarországi áremelések nyomán - amelyek ellen a Szakszervetek Országos Tanácsa is tiltakozott - mindössze egyetlen egy sztrájkról érkezett jelentés. Mennyiben jelent az Ön számára meglepetést ez az aránylag enyhe reakció? - Én azt gondolom, hogy ez nem a véletlen műve. Ugye itt két különböző dologról van szó. Az egyik az, hogy ez valóban rendkívül súlyos ez az áremelkedés, és abszolút érthető, hogy nagyon-nagy indulatokat váltott ki - ez a dolog egyik fele. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy a szakszervezetek is tulajdonképpen azért a felhívásukban arra is súlyt helyeztek, hogy a tiltakozásnak lehetőleg ne olyan formája alakuljon ki, ami tömeges munkabeszüntetésekhez vezet, mert azzal nem válaszolunk az eredeti problémára, esetleg még. súlyosabb helyzetbe kerül az ország. És én azt gondolom, hogy az emberek azért ezt megértették. Es nem csak hogy megértették - maguk is így gondolkodnak. Senkit nem vonz egy olyan perspektíva - mondhatnék itt országneveket, de szándékosan nem akarok példálózni -, ahol aztán kezelhetetlen viszonyok alakulnak ki, és végül gazdasági és politikai értelemben egyaránt megsínyli az ország. Van egy a harmadik része is a dolognak - és én azt gondolom, hogy ez is fontos -, hogy tudniillik a SZOT-közleményben kilátásba helyeztük azt is,'hogy újratárgyalását kezdeményezzük a megállapodásoknak, ha az árszívonal számottevően magasabb, mint amiben eredetileg megállapodtunk. És nagyon úgy néz ki, hogy ez be fog következni. Most folynak a számításaink, és nem zárom ki: a SZOT- elnökség újbóli ülésén esetleg ilyen kezdeményezés fog megfogalmazódni. - Az újonnan elfogadott egyesülési törvény lehetővé teszi független szakszervezetek megalakítását is. Aggasztja-e ez a tény a Szakszervezetek Országos Tanácsát? - Ellenkezőleg. Mi nem az egyesülési törvény általános szabályaihoz képest akarunk szakszervezeti törvényt - azzal nekünk semmi bajunk nincs. Hanem úgy gondoljuk, hogy egy szakszervezeti törvényben azokat a jogokat és kötelezettségeket kell szabályozni, amely a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók képviseletének viszonyát rendezik. Tehát itt egészen más kérdésekről van szó. - Tulajdonképpen hol is rejlik az ellentét a kormány és a szakszervezetek között a sztrájkjog tekintetében? - A sztrájkjog tekintetében a legfontosabb vitapontok tulajdonképpen megoldódtak. Nagyon sok vitapontunk volt az elmúlt két hónap során. Lényegében leszűkültek két lényeges kérdésre. Az egyik a szolidaritási sztrájk lehetősége. A kormány nem akarja ezt biztosítani, mi pedig ragaszkodunk hozzá. A másik pedig, ami lényeges kérdés, hogy szerintünk nemcsak szakszervezeti jog a sztrájk szervezése, hanem az alapvető kollektív munkavállalói jog is - tehát mind a munkavállalónak, mind a szakszervezetnek van joga sztrájkot szervezni. - Magyarország, mint kommunista állam, azt tartja magáról, hogy a dolgozó paradicsoma. Hogyan egyezteti össze ezt a fajta önmeghatározást a dolgozók sztrájkjogával? - Hát messzire vezetne, hogyha nagyon részletesen akarnék erre a kérdésre válaszolni. Mindenekelőtt azt tudom rá mondani, hogy a mi tulajdonviszonyaink között a munkáltatói és a munkavállalói helyzet nagyon élesen elkülönül. Ez az alapkiindulópont. Hosszú ideig az ideológia azt tartotta - kétségkívül -, hogy mivel társadalmi tulajdon van, mivel a dolgozók egyúttal tulajdonosok is - ezért lényegében a tulajdonos saját magával szemben nem léphet fel. Azonban azt kell mondanom, hogy az állami tulajdonnak a jelenlegi formája nem azonos a társadalmi tulajdonnal. Jelenlegi formája az nem azonosítható az orosz emberek számára megfogható társadalmi tulajdonfogalommal. Ha viszont a tulajdoni viszonyok oldaláról fogjuk meg a problémát, akkor azt kell mondani rá, hogy nekünk az az érdekünk, hogy a tulajdon társadalmasítása tovább menjen - de pillanatnyilag nem tartunk ott. Az állami tulajdon az nem egy olyan tulajdonforma, hogy közvetlen tulajdonosi funkciókat a munkavállalók is gyakorolhatnának. (folyt.)
1989. január 13., péntek
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|