![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Gondolatok 2.
|
![](../img/spacer.gif)
A súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás alapvető feltétele a magabiztos vezetés, amelyik vállalja a bonyolult, sokak érdekét sértő feladatokat is. Már a kibontakozási program is az önbizalom hiányából fakad. A vezetés elsősorban monetáris eszközöktől várja a dolgok jobbra fordulását. A monetáris politikát az jellemzi, hogy a lakosság nem látja közvetlenül az őt érintő nehézségeket kiváltó intézkedéseket, azok meghozóját: így a felelősség elmosódik. Ennek a módszernek azonban az a nagy gyengéje, hogy a korrekciós mechanizmusa csak az egyensúlyi állapot közelében működik. A mi gazdaságunkat pedig egyáltalán nem az egyensúlyihoz közeli állapot jellemzi. A korszerű monetáris politika ugyan a válsághelyzetben sem nélkülözhető, de messze nem pótolja a konkrét, hatékonyságot javító intézkedéseket. alc. Például az élelmiszerárak Maga az áremelés - jelenlegi formájában - ennek a monetáris szemléletnek felel meg. Az árak emelése azonban csak az egyensúlyi helyzet közelében képes a korrekciós szerep betöltésére. Ha nagy az inflációs nyomás, akkor az áremelkedéseket tovább lehet hárítani, tehát ezzel maga az inflációs folyamat nem lassítható. Ennél is nagyobb hibája, hogy csökkenti a dolgozók termelési kedvét, teljesítményösztönzését. Márpedig javuló termelési kedv nélkül nem képzelhető el hatékonyabb termelés, javuló kínálat. Az áremelkedés és áremelés ugyan az inflációs nyomás esetén szükséges, de ezt kísérnie kell egy sor takarékossági, racionalizálási intézkedésnek is. Ezek nélkül az áremelések negatív hatása nagyobb lesz, mint a pozitív. De mi lett volna akkor a teendő? Vegyük az élelmiszerárak emelését: ettől jelenleg nem várhatunk nagyobb mezőgazdasági termelést, tehát nagyobb kínálatot. A mezőgazdasági árak emelésétől csak akkor várhatunk eredményt, ha egy bátor agrárreformmal párosul. Jelenleg a mezőgazdaság üzemi struktúrája még az iparénál is sokkal torzabb. Túl sok a nagyüzem, holott a világgazdaságban a sikeres agrárszektorokra az a jellemző, hogy ott az árutermelés 90 százalékát családi vállalkozások adják, olyanok, amelyek értékesítését, áruellátását, szolgáltatásait nagyvállalatok, mindenekelőtt fogyasztási és értékesítő szövetkezetek végzik. A mi mezőgazdaságunk másik torzulása a rendkívül költséges és az agrárszektor szellemi tőkéjét elpocsékoló adminisztráció. A világ minden sikeres mezőgazdaságát az iparénál sokkal kisebb adminisztrációs igény jellemzi. (folyt.)
1989. január 25., szerda 12:25
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|