![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
BBC, kora reggeli híradás:
Sajtószemle
"Az újságok
címlapjait továbbra is a legfontosabb belpolitikai kérdés, a
konzervatív párt elnökválasztási küzdelme uralja. Hiszen az
elkövetkező napok tétje az, hogy ki lesz Nagy-Britania új
miniszterelnöke. A belső oldalakon is nagy terjedelemben
foglalkoznak a lapok a három jelölt jellemrajzával, győzelmi
esélyeik latolgatásával. Tovább folyik a thatcheri korszak
mérlegének készítése is és azok is hallatják hangukat, akik számára
keserűséget okozott Thatcher megbuktatásának ténye és mikéntje.
A Daily Telegraph címlapján fénykép látható, a konzervatív párt
egyik dél-angliai szervezetének két tagja, Michael Heseltine londoni
otthonának kerítéséhez láncolta magát, hogy imígyen, jelképesen
tiltakozzon az első választási fordulóban színre lépett elnökjelölt
ténykedése ellen. A vaskerítéshez bilincselt tiltakozók melletti
táblán a felirat: Maggie naggyá tett bennünket, Heseltine pedig
tönkre.
A Sun című bulvárlap sem fogalmaz kíméletesen: kifelé az
árulókkal, harsog a szalagcím, majd a kérdéses cikk arról számol be,
hogy azok a rebellis parlamenti képviselők, akik leszavazták
Thatchert most maguk is hamarosan a támadások kereszttüzében
találhatják magukat, konzervatív választóik részéről annyira
felbőszítette őket, ahogy Thatcher asszonnyal elbántak.
A Daily Telegraph arról ír, hogy Michael Heseltine választási
kampánya a két kabinet-miniszter John Major és Douglas Hurd ringbe
szállásával most kisebb gőzerővel folyik. A szűkebb kormány egyre
inkább egységes frontot alkot Heseltine ellenében. Eddig még
egyetlen kabinet-tag sem jelezte, hogy Heseltinet támogatná.
A Guardian hangsúlyozza, hogy a választási kampányban most
mindhárom jelölt a községi fejadó esetleges megreformálását helyezte
kilátásba.
"
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Németh Miklós beszéde (7. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
De a tárgyalások azt is tartalmazták: ha az áralakulás mértéke az év végéig - s ezt szeretném hangsúlyozni - ezt előreláthatóan jelentősen - mintegy 2 százalékkal - meghaladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A kormány most úgy ítéli meg, hogy a már bevezetett áremelések alapján egyelőre csak körvonalazni lehet az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig még ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén minden korábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerőgazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét, illetve keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultációk alapkérdése, a reálbér alakulását befolyásoló két fő tényező, azaz az árak és a bérek változásának éves mértéke tehát ma felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány ugyanakkor egyetért az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívásával. A Minisztertanács nevében ezúton is megerősítem: amennyiben a fogyasztói árak alakulása a kompenzációnál alapul vett 12 százalékos árszintet 2 százalékkal meghaladná, kész lesz a SZOT-tal új tárgyalásokat folytatni a szükséges lépésekről. A kormány megítélése szerint azonban erre - a helyzet pontosabb megismerésére - legkorábban májusban kerülhet sor. A kormány a reformok ígérete helyett a tényleges reformlépések politikáját folytatja. Gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szociálpolitikai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. Ugyanakkor ellenzi és minden eszközzel korlátozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A szakszervezeti vezetőknek is meg kell érteni: a kormány nem fogja visszavonni az áremelésre hozott döntését, mert egyrészt nincs hátrálásra lehetősége, másrészt határozott meggyőződése, hogy a támogatás programjának végrehajtása nélkül ebben az országban sem stabilizáció, sem pedig kibontakozás nem alapozható meg. Ha nem építjük le a támogatásokat, akkor a veszteséges vállalatok is joggal követelik - mint ahogy van már példa -, hogy továbbra is támogassák őket. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb menlevelet ad a kormány a nem kívánatos, veszteséges termelésnek. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:11
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|