 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Agrárszövetség közleménye
"... a
falvak lakosságát a kritikus mértékig megosztja a Független
Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és az Agrárszövetség éles
szembenállása. Ezért indítványozza, hogy haladéktalanul kezdődjenek
érdemi tárgyalások a két párt egymáshoz való viszonyáról.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Magyar politikai körkép
"Antall József két év türelmi időt kért, a pártharcok
felfüggesztését és pragmatikus kormányzást ígért. Ám az azóta eltelt
időben nemhogy enyhültek volna a pártküzdelmek, de sikerült
összevesznie az eddig szövetséges SZDSZ-nek és a Fidesz-nek és a
kormányzó MDF-en belül is egyre nagyobb a válság. Ennek egyik
kifejeződése volt Csurka Istvánnak, az MDF elnökségi tagjának,
parlamenti képviselőnek az a rádiójegyzete, amelyben alig burkolt
történelmi párhuzamokra figyelmeztette a miniszterelnököt mondván,
hogy eddig minden kormányfő megbánta, aki cserbenhagyta
szövetségeseit; Tildy Zoltán is például, aki leghűbb embereit
vetette el a hatalomért.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A kormány gazdasági programja
|
-----------------------------
München, 1990. november 23. (SZER, Magyar híradó) - Sokkterápia
vagy visszafogott ütemű gazdasági program? Radikális lépések a
piacgazdaság gyors megvalósítása felé, vagy inkább elsőbbség a
szociálpolitikának? Érvek vannak mindkét irányvonal mellett, és a
jelek szerint a mérleg hol erre, hol arra billent, míg a kormány
végül is úgy döntött, hogy mégis az óvatosabb politikát választja.
Vadász János elemzi a kérdést:
Alig több mint két hónapja tette közzé a kormány a nemzeti
megújhódás programját, amely hároméves időszakban vázolta fel a
piacgazdaság kiépítését. Ez a program azt az óvatos fokozatosságot
hangsúlyozó sokkhatásokat kerülő politikát tükrözte, amelyet a
kormány megalakulásától kezdve hangoztatott és követett.
Három héttel ezelőtt azonban egy nagyon is illetékes személy,
Matolcsy György államtitkár, a kormány gazdasági tanácsadója a
Népszabadságnak nyilatkozva azt állította, hogy radikális fordulat
megy végbe a kormány politikájában, s ennek megfelelően felgyorsul,
és lényegében egy éven belül végbemegy a piaci metamorfózis a magyar
gazdaságban.
Most viszont a Világgazdaság című napilap hasábjain ugyancsak
Matolcsy Györgytől tudjuk meg, hogy a kabineten belül azok
kerekedtek felül, akik a piaci átalakulás szociális
következményeinek kezelésére kívánják összpontosítani figyelmüket,
és akik éppen ezért el kívánnak kerülni minden radikális lépést,
amely a szociális következményeket súlyosbíthatja. Más szóval
kisebbségben maradtak azok - elsősorban maga Matolcsy -, akik a
program radikális felgyorsítását szorgalmazták, tehát erre nem kerül
sor. (folyt.)
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
- A kormány gazdasági programja - 1. folyt.
|
Mivel az említett nagy horderejű fordulatokról gyakorlatilag
csak Matolcsy György államtitkár nyújtott tájékoztatást a
nyilvánosságnak - és ez az egyoldalúság nem Matolcsy hibája -, nehéz
tárgyilagos képet alkotni arról, hogy az első fordulat, a program
gyorsításának eldöntése milyen mélységig jutott el. Már egyértelműen
elhatározta a kormány, vagy pedig csak ilyen előjelekkel mérlegelte,
megvitatta?
Mivel Matolcsy maga is érdekelt fél ebben a vitában, meglehet,
hogy a program gyorsítására való hajlandóságot már úgy értékelte és
értelmezte, mint egyértelmű döntést. De ha történetesen így lenne,
miért nem akadt senki, aki cáfolta volna Matolcsy értelmezését?
Akárhogy legyen is, egy dolog biztosnak látszik: a kormány vacillált
ebben az ügyben, először a program radikális gyorsítása felé
hajlott, és most mégis meggondolta magát.
Ennek a vitának az igazi tárgya tulajdonképpen nem a piaci
metamorfózisnak a kormány által diktált üteme, hanem az, hogy mi
kapjon hangsúlyt, prioritást a piaci átalakulás során: azon erők
támogatása, amelyek az átalakulás hordozói, vagy pedig azon
társadalmi csoportok védelme, amelyek az átalakulás szenvedő
alanyai, mert aszerint, hogy a kormány melyik szempontot tekinti
elsődlegesnek, már a program ütemét is meghatározza.
A Matolcsy György által szorgalmazott koncepcióban a kormány a
magánvállalkozások támogatását tekinti legfontosabbnak,
felgyorsítván a privatizációt, átalakítván az adórendszert annak
érdekében, hogy a kínálat mihamarabb növekedjék. Magától értetődik,
hogy ez a gyors átalakulás programja. (folyt.)
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
- A kormány gazdasági programja - 2. folyt.
|
Az alternatíva az az óvatos politika, amely nagy gondot fordít a
szociális védőháló kifeszítésére és az egyensúly megőrzésére minden
lehetséges területen. Ennek viszont maga a piaci átalakulás adja meg
az árát, az üteme óhatatlanul lelassul, sőt az a veszély is fennáll,
hogy teljesen megreked.
Most az derült ki, hogy a kormány ide-oda ingadozás után ezt az
óvatos politikát részesíti előnyben. Könnyen meglehet, hogy a
kormány súlyos hibát követ el, amikor a - mondhatni - lassú,
kiméletes foghúzás módszerét követi.
A helyhatósági választások bebizonyították, hogy a társadalom
nem méltányolja, sőt határozatlanságnak minősíti az effajta
kiméletességet. A benzinválság körülményei pedig azt mutatták, hogy
minél később kerül sor a piaci átalakítás szükséges, de népszerűtlen
mozzanataira, annál nehezebbé válik a megvalósítása. +++
1990. november 23., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|