 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Agrárszövetség közleménye
"... a
falvak lakosságát a kritikus mértékig megosztja a Független
Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és az Agrárszövetség éles
szembenállása. Ezért indítványozza, hogy haladéktalanul kezdődjenek
érdemi tárgyalások a két párt egymáshoz való viszonyáról.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Magyar politikai körkép
"Antall József két év türelmi időt kért, a pártharcok
felfüggesztését és pragmatikus kormányzást ígért. Ám az azóta eltelt
időben nemhogy enyhültek volna a pártküzdelmek, de sikerült
összevesznie az eddig szövetséges SZDSZ-nek és a Fidesz-nek és a
kormányzó MDF-en belül is egyre nagyobb a válság. Ennek egyik
kifejeződése volt Csurka Istvánnak, az MDF elnökségi tagjának,
parlamenti képviselőnek az a rádiójegyzete, amelyben alig burkolt
történelmi párhuzamokra figyelmeztette a miniszterelnököt mondván,
hogy eddig minden kormányfő megbánta, aki cserbenhagyta
szövetségeseit; Tildy Zoltán is például, aki leghűbb embereit
vetette el a hatalomért.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Levél Grószhoz
|
London, 1989. február 9. (BBC, A világ minden tájáról) - Miután
Pozsgay Imre a közelmúltban az általa vezetett bizottság, nevében
az 1956-os eseményekkel kapcsolatban a népfelkelés szót használta,
e hónap elsején Grósz Károly egy nyilatkozatban azt mondta, hogy
egyetlen olyan dokumentumot sem ismer, melynek alapján a párt által
eddig ellenforradalomnak nevezett eseménysort népfelkelésnek
lehetne nyilvánítani.
Most történészek, történelemtanárok és levéltárosok egy csoportja
nyílt levélben felhívta Grósz Károly figyelmét néhány dokumentumra.
A levél említi, hogy a történelemtudományi szaksajtó több
publikációja erre nézve közlemények egész sorát jegyzi fel, s
mindezek bizonyára eddig elkerülték Grósz figyelmét.
Elsőnek a levél Molnár János Nagybudapesti Munkástanács című írását
említi 1969-ből. A forradalom idején a reprivatizálás hívei mellett
olyan erők is felszínre kerültek, mint például a szerveződő
munkástanácsok, amelyek a kollektív tulajdon valamilyen formájának
fenntartása mellett foglaltak állást. A levél így folytatódik:
A robbanáshoz vezető tüntetés előkészítője a párt reformista belső
ellenzéke volt, és ez a csoport maradt az egyetlen viszonylag
szervezett erő, amely a felkelés irányításában szerepet játszott.
Nem felel meg a valóságnak, hogy a felkelésben a Horthy-korszak
gazdasági és politikai hatalmasságai, hivatalnokai és
katonatisztjei vettek részt, valamint hogy volt nyilasok vették elő
és fordították fegyvereiket a néphatalom ellen.
Földes László írását idézik, amely szerint október 26-ig az
elfogott mintegy 600 felkelő többsége 14-16 éves gyerek volt. A
felkelés nem szervezett, hanem spontán jellegű volt, melynek
kitörése után nem alakult ki azonnal hatalmi központ. Az sem igaz,
hogy a felkelés kívülálló erők ösztökélésére tört ki, mert az
amerikai kormányt is felkészületlenül érték az események. Napokig
tétováztak még a nyilvános állásfoglalás kérdésében is, ezután
pedig megmaradtak a szimpátia kifejezése mellett.
A levél vége táján az aláírók a következőket mondják: Az 1945 utáni
pártvezetés első generációja azzal indokolta diktatúráját, hogy a
háború időszakára hivatkozva az egész nemzetet fasisztának
nyilvánította. A második generáció ugyanezzel a céllal minősítette
az 1956-os antisztálinista népfelkelést ellenforradalomnak, arról
akarván meggyőzni az országot, világot, hogy ebben az országban
vagy ők uralkodnak, vagy jön a fasiszta csőcselék.
Ideje már olyan kormányzati rendszert megteremteni, amely nem
kényszerül legitimációját történelemhamisításra alapozni - így a
levél. +++
1989. február 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|