Rendszerváltás és az MTI

	Gondolatok az áremelés után
Budapest, 1989. január 25. szerda (MTI-Press) A magyar lakosságot 1951 óta nem érte olyen nagy áremelkedés, mint a mostani. Akkor a kormányzat túlbecsülte az ország növekedési képességeit, mindenekelőtt az általa alkalmazott tervgazdálkodásban rejlő energiákat. A vezetésben általános volt az a meggyőződés, hogy állandósítani lehet a termelés kétszámjegyű növekedését. A túlzott önbizalom, a tervezési módszerekben rejlő lehetőségek irreális túlértékelése két év múlva már nyilvánvalóvá vált, elkerülhetetlen lett a politikai és gazdaságpolitikai korrekció. Az 1951-es áremeléseknek a másik jellemző vonása az volt, hogy az ipari árak az átlagosnál is jobban növekedtek. A hatalom azt hitte, hogy az ipar bármilyen akkumulációs igény kielégítésére és viharos növekedésre képes, ugyanakkor a mezőgazdaságot el lehet, sőt el kell hanyagolni, annak nincs sem politikai, sem gazdasági jövője és az ipar fejlesztésének érdekében olyan fejőstehén, amit minél gyorsabban és maximálisabban le kell fejni. Az 1951-es áremelésnek a harmadik vonása a - már ugyan jelentősen megcsökkent, de még mindíg lobogó - lelkesedés volt. Sokan hitték, hogy a jövő érdekében minden átmeneti áldozat indokolt, mert azzal annál gyorsabban elérhetjük az igények szinte maradéktalan kielégítését. alc. Különbség az 1951-es és a mostani áremelés között A jelenlegi áremelkedés csak a kirakatok árcéduláin hasonlít az 1951-eshez, minden másban éppen az ellentéte: - Akkor a vezetés túlzott önbizalma volt a jellemző, ma annak inkább a hiánya. - Akkor a lakosság rovására és az ipar javára akartak jövedelmező árakat biztosítani, most elsősorban a mezőgazdasági árakat emelték. - Akkor még a közvéleményt a lelkesedés és az erős politikai aktívitás jellemezte, ma a közvélemény - egy szűk értelmiségi rétegtől eltekintve - pesszimista, politikai tekintetben passzív. A jelenlegi áremelések e három karaktervonásából következnek a gyengéi is. (folyt.) 1989. január 25., szerda 12:23
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Gondolatok 2.
A súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás alapvető feltétele a magabiztos vezetés, amelyik vállalja a bonyolult, sokak érdekét sértő feladatokat is. Már a kibontakozási program is az önbizalom hiányából fakad. A vezetés elsősorban monetáris eszközöktől várja a dolgok jobbra fordulását. A monetáris politikát az jellemzi, hogy a lakosság nem látja közvetlenül az őt érintő nehézségeket kiváltó intézkedéseket, azok meghozóját: így a felelősség elmosódik. Ennek a módszernek azonban az a nagy gyengéje, hogy a korrekciós mechanizmusa csak az egyensúlyi állapot közelében működik. A mi gazdaságunkat pedig egyáltalán nem az egyensúlyihoz közeli állapot jellemzi. A korszerű monetáris politika ugyan a válsághelyzetben sem nélkülözhető, de messze nem pótolja a konkrét, hatékonyságot javító intézkedéseket. alc. Például az élelmiszerárak Maga az áremelés - jelenlegi formájában - ennek a monetáris szemléletnek felel meg. Az árak emelése azonban csak az egyensúlyi helyzet közelében képes a korrekciós szerep betöltésére. Ha nagy az inflációs nyomás, akkor az áremelkedéseket tovább lehet hárítani, tehát ezzel maga az inflációs folyamat nem lassítható. Ennél is nagyobb hibája, hogy csökkenti a dolgozók termelési kedvét, teljesítményösztönzését. Márpedig javuló termelési kedv nélkül nem képzelhető el hatékonyabb termelés, javuló kínálat. Az áremelkedés és áremelés ugyan az inflációs nyomás esetén szükséges, de ezt kísérnie kell egy sor takarékossági, racionalizálási intézkedésnek is. Ezek nélkül az áremelések negatív hatása nagyobb lesz, mint a pozitív. De mi lett volna akkor a teendő? Vegyük az élelmiszerárak emelését: ettől jelenleg nem várhatunk nagyobb mezőgazdasági termelést, tehát nagyobb kínálatot. A mezőgazdasági árak emelésétől csak akkor várhatunk eredményt, ha egy bátor agrárreformmal párosul. Jelenleg a mezőgazdaság üzemi struktúrája még az iparénál is sokkal torzabb. Túl sok a nagyüzem, holott a világgazdaságban a sikeres agrárszektorokra az a jellemző, hogy ott az árutermelés 90 százalékát családi vállalkozások adják, olyanok, amelyek értékesítését, áruellátását, szolgáltatásait nagyvállalatok, mindenekelőtt fogyasztási és értékesítő szövetkezetek végzik. A mi mezőgazdaságunk másik torzulása a rendkívül költséges és az agrárszektor szellemi tőkéjét elpocsékoló adminisztráció. A világ minden sikeres mezőgazdaságát az iparénál sokkal kisebb adminisztrációs igény jellemzi. (folyt.) 1989. január 25., szerda 12:25
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Gondolatok 3.
Nekünk jelenleg a felesleges mezőgazdasági adminisztráció többe kerül, mint amennyit az élelmiszerárak jelenlegi emelése hozhat. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: a kormányzat miért nem két oldalról közelíti meg a mezőgazdasági dotációk csökkentését? Az egyik oldal a jelenleginél kisebb áremelés, a másik az olcsóbb termelésről való gondoskodás lehetne. Aligha fogja a közvélemény elfogadni azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan költségeit a lakosságra, ezen belül is aránytalan súllyal a legszegényebbekre hárítsuk. alc. Vannak jó példák Még azt sem mondhatjuk, hogy nem volt előttünk példa. Kína világtörténelmi jelentőségű példát szolgáltatott arra, hogyan kell a lakosság jobb élelmiszerellátását biztosítnani. Már jó öt éve sor került a nagyon következetes agrárreformra, az élelmiszerárak drasztikus emelését azonban a vezetés halasztotta, a mérsékelt áremelésre is csak a reform beindítása után évekkel került sor. A Szovjetunióban is már meghirdették az agrárreformot, de még nem jelentettek be semmiféle élelmiszer-áremelést. Amíg az áremelések tovább erősítik a reformmal szembeni bizalmatlanságot, a konkrét reformintézkedések híveket szereznek. A kapukon belüli munkanélküliség felszámolása ugyan súlyosan érinti azokat, akik elveszítik kényelmes állásukat, de a tárgyilagosak belátják, hogy a takarékosságot ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a pocsékolás. A rejtett munkanélküliségnek a nyílttal való felváltása ugyan fokozott szociális gondoskodást követel meg, de ez legalább végső soron olcsóbbá teszi a termelést. Ezzel szemben az áremelések megkönnyítik a pocsékolás fenntartását, finanszírozzák a kapun belüli munkanélküliséget, a torz üzemi struktúrát, az elavult termékek további termelését. Sajnos a drasztikus áremelkedés bejelentését nem kísérte egyetlen nyilatkozat sem arról, hogyan növelhetjük a termelés hatékonyságát, mennyiségét. Még egyszer hangsúlyozom: mind a monetáris, mind az árreformra, ezen belül az áremelésekre szükség van, de ha ezekkel a konkrét reformokat akarjuk elodázhatókká tenni, akkor egyre mélyebbre süllyedünk a válságba. (MTI-Press) 1989. január 25., szerda 12:27
Vissza » A hírhez kapcsolódik »