Rendszerváltás és az MTI

	Magyar-szovjet kapcsolatok és konfliktusok
------------------------------------------ Washington, 1990. november 22. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor jelentése a magyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok állásáról: - A Szovjetunió és Magyarország kapcsolataiban nincsen feszültség - jelentette ki Gorbacsov és Antall József is Párizsban, a régen várt kétoldalú tárgyalások után. És ez akkor is kellemes megállapítás, ha inkább a jövőre vonatkozik. A jelennel tudniillik még bajok vannak. Elég ha az országszerte szétvert sok szovjet katonasírra gondolunk, a szovjet olajszállítások elmaradására, ami a magyaroknak tragikus hiányokat jelent, a késhegyig menő veszekedésekre a kivonuló szovjet csapatok ingatlanai körül. Vagy mondjuk egy nyárvégi miniszterelnöki megjegyzésre, bizonyos "bizánci tipusú birodalmakról", amelyre Moszkva sértetten - bár az elmúlt 40 évet tekintve nem egészen okszerűen - reagált. Gondolhatunk Kéry Kálmán vezérezredes, képviselő parlamenti megjegyzésére, a Szovjetunió ellen indított háború jogosságáról. Gondolhatunk tehát a politika gyakorlati tényeire, és gondolhatunk arra a mesterségesen felfokozott, hisztérikus légkörre, ami az utóbbi időben részben a szovjet, részben az orosz fogalmat övezte. Még az előző, a Németh-kormány idején megkezdték az orosz nyelv monopóliumának lebontását az iskolákban. Elindult az orosztanárok átképzése nyugati nyelvekre, aztán ez a folyamat valahogyan furcsa irányt vett. Ahogyan korábban kötelező volt az orosz nyelv - ha tetszett, ha nem - most kötelező nyelv lett az orosz nyelv utálata. Vidéki pedagógusok panaszkodtak, hogy azokat akik - mondjuk angolt, vagy németet tanultak hogy azt tanítsák majd később az addig oktatott orosz helyett -, valamiféle hatalomátmentéssel vádolják, valami torz és beteges logika alapján. (folyt.) 1990. november 22., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar-szovjet kapcsolatok - 1. folyt.
Már-már politikai színezetet nyer, hogy valakinek a gyereke tanul-e oroszul, vagy sem - ugyanúgy, ahogy korábban a karrier egy fontos állomásának tekintették a "nagy testvér" nyelvét. Nehéz megállapítani, hogy ebben a légkörben és abban a politikai vonalvezetésben, amellyel Magyarország hátat fordított Kelet-Európának és a Szovjetuniónak hogy csakis kizárólag a Nyugatra vesse tekintetét, mennyi volt a felesleges, ideológikus elem, és mennyi a gyakorlati kényszer? Kétségtelen ugyanis, hogy a csődbe jutott magyar gazdaság nem sokat várhatott korábbi szövetségeseitől; kétségtelen, hogy a szovjet szállításokra például nem lehetett támaszkodni többé. Kétségtelen, hogy folyt és folyik egy versenyfutás a Nyugat kegyeiért, és Budapest naponta kívánta bizonyítani, hogy ő Európához tartozik - és viszont nem tartozik a Kelethez. Ám - mint ez kiderült - az egyoldalúság sem taktikailag, sem távlatilag nem helyes. Részben mert nyugati diplomatáktól is érkeznek olyan jelzések, hogy nem tetszik nekik, hogy Budapest Nyugaton kalapozik, Keleten meg nem tárgyal. Részben, mert ez a politika nem tett jót a szomszédos országokban élő magyarok helyzetének sem. De legfőképpen nem jó az, ha Magyarország legnagyobb szomszédja hosszú időn át nem hajlandó fogadni a magyar kormány egyik vezető politikusát. Nos, úgy tűnik, a szovjet-magyar viszonyban most fordulat állt be, és kilátás van arra, hogy a kapcsolatokról államszerződés - mégpedig egy újtipusú államszerződés szülessen. Az egyik magyar lap azzal a címmel jelent meg, hogy Gorbacsov nem kívánja büntetni a magyarokat az olajfegyverrel. Azután Antall József Párizsban hangsúlyozta Gorbacsov politikájának jelentőségét - ez is egy gesztus. (folyt.) 1990. november 22., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar-szovjet kapcsolatok - 2. folyt.
Egyszóval: békés húrokat pengetnek mind a két oldalon, és Antall József abba is belement, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének egyszer már elhalasztott budapesti ülését csak a jövő év elején tartsák meg. Ahogy ezt hangsúlyozták: ennek nincs különösebb politikai oka. Ám világos, hogy a halasztás - immár a javuló kapcsolatok fényében - alkalmat adhat minden oldalnak arra, hogy ismét átgondolja: mi legyen az egykor volt szövetségesi kapcsolatok sorsa, hogyan és milyen formában működjenek együtt a kelet-európai kistestvérek a Szovjetunióval, amely már nem annyira testvér -, de még mindig igen nagy. +++ 1990. november 22., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »