|
|
 |
|
 |
Nagy-Britannia: egy korszak vége 1.
|
London, 1990. november 23. péntek (MTI-Panoráma) - Virágözön
és becsmérlő szavak, magasztalás és bizalmatlansági indítvány a
kormány ellen: így kísérték miniszterelnökként ,,utolsó útjára,,
Margaret Thatchert a Downing Street 1O. és a parlament közelében
gyülekező lakosok, meg a konzervatív, illetve az ellenzéki
Munkáspárt képviselői.
Thatcher asszony megkönnyebbülten, régen látott jó hangulatban
sorolta 11 és fél éves kormányzása szerinte maradandó érdemeit: a
reprivatizálást, a nemzeti önbecsülést visszaállító 1982-es
falklandi győzelmet, a szakszervezetek - a ,,belső ellenség, -
hatalmának letörését 1985-re, a központosító közös piaci
törekvésekkel való szembeszegülést, ami 1O milliárd font
megtakarítást jelentett Nagy-Britanniának.
Szinte könnyek - örömkönnyek - között ecsetelte, mit tett a
szocializmus visszaszorításáért nemcsak odahaza, hanem szerte
Európában. (Mi tagadás, 1986-os budapesti vásárlása többet
,,lazított,, a kelet-európai szigoron, mint a NATO összes rakétája).
Az Egyesült Államokkal való összfogásának, a brezsnyevi
rakétafenyegetés rendíthetetlen visszautasításának tulajdonította az
európai fegyverzetkorlátozás soha nem látott biztonságot hozó
eredményeit, és gazdaságfilozófiája sikerének tudta be, hogy már
Kelet-Európában is a kapitalizmusra esküszik az irányadó többség -
ami ugyancsak hozzájárult a hidegháború végéhez.
Mindez tény, de tényleg egyértelmű siker-e Margaret Thatcher 11
és fél éves országlása? A brit polgárok nagy munkanélküliségre,
elhanyagolt közegészségügyre, közoktatásra panaszkodnak, a tőke
pedig arra, hogy a kormány Közös Piac-ellenessége nehezíti
versenyüket a mind gyorsabban integrálódó nyugat-európai országok
iparával. Ezek az állami gondoskodást - és főleg költségvetési
kiadásokat - visszaszorító, kifelé pedig a Nagy-Britannia
,,különlegességére,, féltékenyen ügyelő thatcheri politika maradandó
árnyoldalai.
Amit a visszapiacosítás,, tett a brit ipar versenyképességéért,
azt lerontotta a kormány Közös Piac-ellenessége: a font szabadon
lebegő, többnyire leértékelődő árfolyama érdemtelenül megvédte a
brit ipart az olcsóbban, hatékonyabban termelő nyugat-európai cégek
versenyétől. Szakértők szerint Nagy-Britanna öt évet késett, amikor
októberben végre csatlakozott a nyugat-európai
árfolyam-mechanizmushoz. (folyt.)
1990. november 23., péntek 11:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|