Rendszerváltás és az MTI

	A főváros hosszú távú lakáskoncepciója - sajtótájékoztató (1. rész)
1989. augusztus 1., kedd - ,,Jobb ma egy vitatható koncepció, mint semmilyen; viszont hiba lenne csupán rövid távú elgondolásokkal a közvélemény elé lépni,, - e szavak kíséretében ajánlotta az újságírók figyelmébe a Fővárosi Tanács elgondolásait Budapest hosszú távú lakásgazdálkodási tervéről kedden Rikli Erzsébet, a lakáspolitikai főosztály vezetője. Az elképzelés legfontosabb eleme, hogy az ezredfordulóig felvázolja a ma kilátástalan helyzetben lévő fiatal családalapítók, lakással nem rendelkező rétegek esélyeit, tíz éves távlatban megoldást ígér számukra. A főosztályvezető az általa ,,műalkotásnak,, nevezett vitaanyagról elmondta, hogy az többszáz szakember véleményének ötvözeteként született. A dokumentum nem testületi állásfoglalás a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának szándékában áll a szakmai, az érdekképviseleti és az államigazgatási szervezetek véleményének megismerése, majd a szeptemberi tanácsülést követően az érdemi álláspont vitára bocsátása. Szólt arról is, hogy a főváros számára dilemmát jelentett, kilépjen-e koncepciójával a közvélemény elé a kormányprogram megismerése előtt. Végülis azért döntöttek így, mert a főváros szerepe, jelentősége megköveteli, hogy legyen saját koncepciója a lakásellátás hosszú távú megoldására. A tervezet közreadása nem minden kockázat nélküli, hiszen tartalmazza egyebek között az eddigi támogatási rendszer felülvizsgálatát, a lakbéremelés lehetséges alternatíváit. Ez utóbbival kapcsolatban a főosztályvezető szerint a szándékolt - de illetékes helyen meg nem erősített - 100 százalékos lakbéremelés elkerülhető lenne, ha a lakáson belüli összes állagmegőrzési munka a jövőben a bérlőt terhelné. Rikli Erzsébet elmarasztalólag szólt az 1960-ban készült hosszú távú lakásgazdálkodási koncepcióról, amely nem érte el célját, hiszen mára sem szűnt meg Budapesten a mennyiségi lakáshiány. Véleménye szerint ennek oka a hibás tervezés volt, s az, hogy nem fordítottak kellő hangsúlyt a régebben épült lakások helyreállítására. Ez a magyarázata annak, hogy a 425 ezer állami bérlakás több, mint 25 százaléka három évtizede nem volt felújítva. Hangsúlyozta, hogy az elmaradt munkák pótlását nem lehet a főváros ,,nyakába varrni,, , mert kötelességét az állam mulasztotta el. Ezért a főváros garanciát kér arra, hogy amennyiben a budapesti lakások tanácsi önkormányzati kézbe kerülnek, a 107 ezer lakás elmaradt felújításáról a kormány gondoskodjék. (folyt.köv.) 1989. augusztus 1., kedd 16:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A főváros hosszú távú lakáskoncepciója - Sajtótájékoztató (2. rész)
A tervezet szerint a hosszú távú célokat a jelenlegi lakásellátási rendszer átfogó, fokozatos átalakításával, a lakásterhek igazságosabb elosztásával kell elérni. Olyan lakáskoncepció viszont nem képzelhető el, amely a lakosság minden rétegének egyaránt kedvező. Szabályozott, piaci típusú lakásrendszert kell kialakítani a gazdasági és szociális szempontok világos elkülönítésével, a lakbértámogatás bevezetésével, amely nem a lakáshoz, hanem a családok jövedelmi, vagyoni helyzetéhez igazodik. A változások alapfeltétele a tulajdonosi reform végrehajtása. A személyi és a szövetkezeti tulajdon továbbélése mellett a jelenleg állami tulajdonban lévő bérlakások tanácsi tulajdonba kerülnének. A gazdálkodó szervezetek és - családi igényeiket meghaladó mértékben - magánszemélyek is szerezhetnének lakástulajdont, amit tetszés szerint bérbe adással hasznosíthatnának. A Fővárosi Tanács elgondolása szerint a lakáson belüli és az épület közös részére vonatkozó fenntartási feladatokat egyértelműen szét kell választani. A lakbérek rendezésének alternatívája: a piaci kategóriába a különösen jó környezeti adottságú és minőségű lakások, az önfinanszírozó kategóriába az átlagos lakások, a szociális kategóriába pedig a gyengébb minőségű, többségében felújításra váró lakások tartoznának. A lakbértámogatás mértékét a család havi nettó jövedelmének, a lakás szobaszámának, alapterületének és a benne lakók számának figyelembe vételével állapítanák meg. A nyugdíjasoknál elképzelhető, hogy a 70 éven felüliek lakbérrendezésből származó terheit részben vagy teljes egészében az állam vállalná át. A Fővárosi Tanács egyébként 1990. január 1-jétől a lakásügyi tanácsrendelet módosítását tervezi. A szociális bérlakásra jogosultság jövedelmi határait a mindenkori társadalmi minimumnak megfelelő egy főre jutó nettó jövedelemben kívánják megállapítani. A tervezet javasolja, hogy a fővárosban lakásigénylést csak nagykorú állampolgárok nyújthassanak be, viszont az állandó lakosként Budapesten eltöltött idő nem tartozna a sorolási szempontok közé. A tervezett intézkedések között szerepel a lakásigénylések megújítása 1990-ben, új lakásigénylési rendszer kialakítása. A tanácsi vevőkijelölési rendszer 1991-től szűnne meg, az arra rászorulókat személyi tulajdonú lakások vásárlásakor helyi támogatással segítenék a tanácsok. (MTI) 1989. augusztus 1., kedd 16:11
Vissza »