Rendszerváltás és az MTI

	A Kisgazdapárt gondjai
---------------------- Washington, 1990. november 20. (Amerika Hangja) - Szénási Sándor küldött jelentést egy nagyon is időszerű kérdésről: mi történik az egyik legfontosabb magyar törvénytervezettel, a földreformmal? - Kiskunmajsán - a Fidesz kivételével - szándéknyilatkozatban egyeztek meg a parlamenti pártok a földtörvényről. A kisgazdák mozdíthatatlannak látszó negyvenhete két évvel csökkent, ezek szerint a negyvenötös földosztás utáni pillanat lenne az, ami törvényesnek látszik. Amiből tehát a privatizáció kiindulhat. Ám privatizáció lesz-e ez, vagy pedig reprivatizáció? Ami azért is érdekes kérdés, mert mintául szolgálhat a gyárak, üzem, bérházak és egyéb tulajdonok eladására, vagy éppen visszaadására. Nem is beszélve az egyházi vagyonról, amelyet például a katolikus egyház teljes mértékben visszakövetel, arra hivatkozva, hogy az egyházi kánon nem engedélyezi, hogy akár egyetlen tégláról is lemondjanak. Mindenesetre erről a szándéknyilatkozatról meglehetősen szűkszavúak a pártok, amit indokolhat az is, amivel a Fidesz magyarázza távollétét, hogy tudniillik ez a nyilatkozat még egy törvénynek az előkészítésével sem azonos, nem hogy a törvénnyel. A dolog amúgyis komolytalan. A kiszivárgott hírek elég érdekesen keverik mindenesetre az eladás és a visszaadás lehetőségét, hiszen ha igaz az, hogy a volt tulajdonosok részvényt kapnak, tulajdonjegyet, ám nem földet - mert azt az kaphatja, akinek vagyona van, aki tehát fizetni tud - a mezőgazdaság ügye ismét ott lesz, ahol volt, tehát pontosan ott, ahol a part szakad. Honnan lesz pénze az országnak arra, hogy mozdítható, tehát beváltható, kamatozó tulajdonosi jegyeket osztogasson? Hogyan kívánják a pártok elkerülni az ez esetben törvényszerűen megugró inflációt, amely egyben a részvények értékeit is csökkenti? (folyt.) 1990. november 20., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A Kisgazdapárt gondjai - 1. folyt.
Elképzelhető persze egy olyan variáns, hogy a részvények nem lesznek eladhatók, ámde kamatoznak. Csupán egy bizonyos idő - talán évek múlva - lehet majd felszabadítani ezeknek a részvényeknek a piacát. Vagyis ebben az esetben nagyon határozottan elkülönülne egymástól a régi tulajdon elismerése és a földek mai piaca, mai eladása, amely esetben kizárólag az a fontos, hogy a vevő azonnal termelni és eladni tudjon. Külön kérdés a termelőszövetkezetek ügye. Hogyan érhető el, hogy a működő nagyüzemek fennmaradjanak? Ez azért lenne országos érdek, mert bizonyos növények termelése csak nagyban éri meg és a szállítás, a kereskedelem a nagyértékű gépek közös használata is csupán egy nagyüzemen keresztül képzelhető el. A szándéknyilatkozat külön pikantériája persze a Kisgazdapárt helyzete mindezek után. Ha a reprivatizáció csak feltételesen érvényesül, elviekben, és csupán hosszú évek múltán érvényesíthető követelésekkel - tehát a negyvenhetes eszme feladásával - a kisgazda vezetésnek el kell majd magyaráznia lázongó tagságának, hogy miért is adta be a derekát. Ez pedig nagyon nehéz lesz, hiszen tudnivaló: némely megyei szervezet máris népszavazást akar kiírni a kormány, illetve a jelenlegi parlament leváltására és új választások kiírására. Mondván, hogy ami eddig történt, az népellenes volt. A népszavazás talán nem fenyeget komoly veszéllyel, hiszen nem állnak olyan sokan az elégedetlenkedők mögött. A mostani pártvezetés ingatagsága ettől azonban csak nagyobb lehet. Főleg, ha igaznak bizonyulnak azok a hírek, hogy a kormányban jelenleg résztvevő kisgazda minisztereket Antall József hamarosan leváltja. A kérdés tehát mindezek után az: lesznek-e új, hiteles vezetők, akik a negyvenhetes állapotok helyett most majd a negyvenötös helyzethez ragaszkodnak majd szilárdan, vagy pedig csak az agónia folytatódik ebben a furcsa pártban, amely azóta, hogy a parlamentbe került, egyre gyorsabb mértékben bomlik. +++ 1990. november 20., kedd
Vissza »