|
|
|
|
Vörös-zöld válóper Berlinben (1.rész)
|
1990. november 19. hétfő (MTI-Panoráma) - Politikai
következményekkel járt a berlini rendőrség fellépése a
Friedrichshain kerületi lakásfoglalókkal szemben. Az erőszakos
kilakoltatás, a rendőrök eljárása miatt a szenátusbeli junior
partner, az Alternatív Lista (AL) felmondta a koaliciót a
szociáldemokratákkal, s ezzel kormányzati válságot idézett elő a
fővárosban.
Kudarccal végződött így a német belpolitikában 1983 óta tartó vörös-zöld kísérlet újabb fejezete, jóllehet a berlini koalició 609 napos fennállása sokkal hosszabb volt a környezetvédők és a szocdemek egyéb német tartományokban létrejött ,,házasságánál,,. Az 1989 márciusában az SPD-val kötött koaliciós megállapodás már eleve fogcsikorgató kompromisszumok, elsősorban a környezetvédők által tett engedmények árán került tető alá, és a folytatás is mindennek volt nevezhető, csak problémamentesenek nem.
A csütörtökön bedobott törülköző láttán a CDU körei kárörvendően dörzsölik a kezüket, mert beigazolódva látják annak idején hangoztatott Kasszandra-jóslatukat: a zűrzavaros zöldekkel vállalt szövetség nem való ,,komoly,, politikai pártnak. Az ilyen összefogás előbb-utóbb kudarcba torkollik, lejáratva a választók szemében a ,,mesalliance,,-ot kötő partnert. Ilyen szempontból még örülnek is a kereszténydemokrata korifeusok a berlini kísérletnek, mert annak bukásától saját szavazó táboruk gyarapodását remélik.
A vörös-zöld szenátus kezdettől fogva nehéz próbatételekkel nézett szembe, aminek gyökere végső soron a klasszikus politikát megtestesítő SPD és az emberekhez közelibb, az emberi környezet szempontjainak elsődlegességét hírdető alternatívok eltérő alapállásában rejlett. A tavaly május elsején Kreuzberg kerületben lezajlott súlyos utcai zavargások, az óvodai dolgozók hat hetes sztrájkja, a nyugat-keletnémet nagyfeszültségű távvezeték megépítése, a lakbérek felszabadítása, a berlini kísérleti atomreaktor üzembe helyezése, a Daimler-Benz székház építésének engedélyezése - csupa olyan kérdés, amelyen zátonyra futni látszott az AL-SPD hajó. Hogy ez több mint másfél éven át nem következett be, az a környezetvédők józan kompromisszumkészségének volt betudható. Ennek mozgatórugója pedig az a fölismerés volt, hogy a szenátuson, azaz a végrehajtó hatalmon belül feltétlenül többet tudnak tenni a berliniek érdekeiért, mint a képviselőház ellenzéki padsoraiból. (folyt.)
1990. november 19., hétfő 09:53
|
Vissza »
|
|
Vörös-zöld válóper Berlinben (2.rész)
|
A koalició felbomlása csak idő kérdése - harsogta tavaly március óta az ellenzéki CDU vezére, Eberhard Diepgen ex-polgármester. A november 15-ikén bekövetkezett szakítás időpontja ugyanakkor nem zárja ki azt a föltevést, hogy taktikai jellegű húzásról van szó. A Bundestag-választásig már csak alig két hét van hátra - márpedig a fővárosban ez egybeesik a helyi - tartományi - képviselőház újraválasztásával. December másodikan tehát a választók újraosztják a lapokat a berlini törvényhozásban is - és erre a pártok már javában készülnek.
A szociáldemokraták éppenséggel azért vetették be a rendőröket a Mainzer Strasse ház megszállói ellen, hogy bizonyítsák a rendre, törvényességre áhítozó polgárok szemében: ők aztán keményen föllépnek az erőszakoskodó randalírozókkal szemben. Az alternatív lista pedig kapva kapott az alkalmon, hogy megmutassa az SPD-tól balra álló szavazóknak: ellenzi a brutális rendőrterrort, még akkor is, ha az a koalició végét jelenti. A gondolatmenetet alátámasztja az a körülmény, hogy a lakásfoglalók már szeptember óta a mai Mainzer Strasse házaiban laktak, ám a belügyi szenátornak csak november közepén jutott eszébe kilakoltatni őket.
Bárhogy legyen is, a múlt héten elvált partnerek egyike sem zárta ki a koalició feltámasztásának lehetőségét a december 2-i választások után. Ez pedig elég nagy zavart keltett a CDU köreiben, ahol már-már biztosra vették, hogy a választás nyomán nagykoaliciót alakíthatnak az SPD-vel. Bár a város nyugati felében a CDU 1989 januárjában csak hajszállal kapott kevesebb szavazatot az SPD-nél, a keleti város részben Diepgen pártja nem sok babérra számíhat, így abszolut többségről álmodnia sem lehet. Azzal pedig, hogy jelezte: a november 26-án a képviselőházban esedékes bizalmi szavazáson a CDU-képviselők a kormányzó polgármester, a szociáldemokrata Walter Momper ellen fognak szavazni, újabb csapást mért egy esetleges nagykoalició alapjaira. Mindezek figyelembevételével ritkán látott izgalmakra van kilátás december 2-án a berlini tartományi választásokon. +++
Dorogman László, (Berlin) MTI-Panoráma
1990. november 19., hétfő 10:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|