 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangj, Esti híradó:
Magyar piac Ausztriában
"Az egyik csehszlovák gazdasági lap szomorúan állapítja meg, hogy
Magyarország már nem csupán paprikát és paradicsomot exportál, hanem
gépeket is, míg Csehszlovákia megszűnt fejlett ipari ország lenni. A
bécsi szakértők ennek okát abban látják, hogy a Magyarországon már
sokkal régebben megindított gazdasági átalakulásnak most látható
eredménye van. Íme néhány adat:
Az elmúlt évtizedekben - 1970 és 1989 között - a csehszlovák
gépi termékek exportja Ausztria felé 27,8 százalékról 20,1
százalékra esett vissza. Ugyanebben az időszakban Magyarország
Ausztria felé irányított gépipari exportját 28,9 százalékról 31,5
százalékra tudta megemelni. Igaz, az elmúlt 20 évben Csehszlovákia
az Ausztriával folytatott kereskedelemben majd mindig felesleget ért
el, azonban csak azáltal, hogy egyre növelte a nyersanyag-
szállítást, egyidejűleg csökkent a kész- és félkész áruk szállítása.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Átalakuló külgazdasági kapcsolatok
|
----------------------------------
München, 1990. november 17. (SZER, Mérlegen) - Az ország
energiabeszerzési terheinek hirtelen megnövekedése súlyos
nehézségeket okoz - gondoljunk csak a benzin ára körül támadt
bonyodalmakra -, ami eltereli a figyelmet egy nagyon fontos
változásról. A hirtelen fellépő nehézségek azt jelzik, hogy az
országnak a Szovjetuniótól való gazdasági függősége gyors ütemben
elenyészik. Nem mindegy, hogy mi lép helyére az ország külgazdasági
kapcsolataiban. Hallgassák meg Vadász Jánost:
A magyar gazdaság lényegében azért ment tönkre, mert négy
évtizedig a Szovjetuniótól való egyoldalú függőségre kellett
berendezkednie. Olyan gazdasági rendszert kellett működtetni, amely
eleve képtelen volt hatékonyan működni. Olyan termelési szerkezetet
kellett kiépíteni, amely alkalmas volt a szovjet piac igényeinek
kielégítésére, de éppen ezért nem lehetett alkalmas a világpiaci
kereslet kielégítésére.
Persze volt egy lényeges feltétele annak, hogy ez a
mesterségesen kialakított energia- és nyersanyagigényes magyar
termelési szerkezet egyáltalán működni tudjon. És ezt a feltételt a
Szovjetunió biztosította. A nyersanyagokat és az energiahordozókat a
nyersanyagban és energiában szegény partner rendelkezésére
bocsátotta, méghozzá a világpiacon eladhatatlan, de a szovjet piacon
eladható magyar áruk ellenében.
És mindezt úgy magyarázták a kommunisták, hogy a szovjet
gazdasági kapcsolat hatalmas előnyöket biztosít, és sokan el is
hitték ezt a magyarázatot. Elhitték, mert Magyarország valóban
hatalmas mennyiségben kapta a nyersanyagot és az energiát, és sokkal
kevesebb ráfordítással jutott hozzá, mintha ezeket a mennyiségeket a
világpiacon kellett volna megvennie. (folyt.)
1990. november 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Átalakuló külgazdasági kapcsolatok - 1. folyt.
|
Ezeknek a kvázi előnyöknek azonban nem volt az ország számára
semmi hasznuk, hiszen éppen azt szolgálták, hogy egy életképtelen
rendszer mesterségesen életben tudjon maradni.
Ezt a teljesen meddő gazdasági kapcsolatot és függést most maga
a Szovjetunió számolja fel. Egyoldalúan csökkentette
olajszállításait, és ragaszkodott hozzá, hogy a jövő év kezdetétől a
dollárelszámolásra térjenek át a magyar-szovjet forgalomban, ami azt
jelenti, hogy a szállításokat valutában, világpiaci áron számlázzák
és valutában kell kifizetni. Magyarország balszerencséje, hogy ezzel
egy időben robbant ki az új közel-keleti válság, ami éppen akkor
drágította meg a nyersolajat, amikor az országnak rohamosan növekvő
mennyiségben már a világgpiacon kell megvennie.
Egy pillanatig sem próbálom lekicsinyelni a hirtelen átállásból
származó terhek és nehézségek jelentőségét, de nem lenne ésszerű
csak a nehézségeket látni és a hosszabb távon jelentkező előnyöket
figyelmen kívül hagyni. Például: a magyar ipar - ha nem is
egycsapásra, de elég gyors ütemben - megszabadulhat a szovjet olaj
megvásárlását szolgáló korszerűtlen gépek és iparcikkek gyártásától,
és a költségvetés is megszabadulhat a gyártásukat támogató
szubvenciók fizetésétől.
Az érintett vállalatok arra kényszerülnek, hogy a hazai és a
világpiac keresletéhez alkalmazkodjanak, tehát új, korszerű termékek
gyártására kell berendezkedniük. Ha erre csak részben képesek, le
kell építeniük méreteiket, ha nem képesek, meg kell szűnniük.
Továbbá a magyar gazdaság rákényszerül, hogy nagyon takarékosan
gazdálkodjék az energiával és különösen az olajjal, miután az
olajhoz a jövőben csak keményvalutáért, világpiaci áron lehet
hozzájutni. A túlzottan energiaigényes termékek elveszítik
létjogosultságukat, és a helyükre lépnek olyan árucikkek, amelyek
kevesebb olajfelhasználásra támaszkodnak. (folyt.)
1990. november 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Átalakuló külgazdasági kapcsolatok - 2. folyt.
|
A jövőben az új hazai beruházások eldöntésekor kényszerítő
szempont lesz az energiaigény mérlegelése, a várható
jövedelmezőséggel való összevetése, függetlenül attól, hogy állami
vagy magánvállalkozások hozzák majd ezeket a döntéseket.
Íly módon formát ölthet egy új magyar gazdasági fejlesztés,
amely - alkalmazkodva az ország adottságaihoz - szerény nyersanyag-
és energiaigényű termékszerkezetet épít ki, és így természetesen
jóval kevesebb olaj behozatalára is támaszkodik.
És ahogy ez a változás kibontakozik, joggal számíthatunk arra,
hogy nemcsak a Szovjetuniótól való gazdasági függőségünk szűnik meg,
hanem maga az egész szovjet gazdasági kapcsolat jelentős mértékben
leépül. És ennek elég kézenfekvő a magyarázata. A Szovjetunió a
gazdasági és politikai felbomlás állapotában van, mert nemcsak az a
probléma, hogy a szovjet termelés visszaesik, elsősorban az, hogy
vitássá vált, ki dönti el, hogy mit kell hazai szükségletre, és mit
kell exportra termelni, illetve mennyit kell exportra, mennyit kell
hazai szükségletre. Moszkva dönti el, vagy valamelyik helyi
köztársaság saját hatáskörében vagy esetleg egy helyi körzet vagy
vállalat, függetlenül a helyi köztársaságtól is.
Mindez bizonytalanná vált. A magyar-szovjet forgalom viszont az
államközi szerződések alapján áll, amelyeket azzal a feltételezéssel
kötöttek, hogy természetesen mindent Moszkvában döntenek el. Viszont
ez a feltételezés megdőlt. Éppen ezért semmi meglepő nincs abban,
hogy mind bizonytalanabbá váltak a szovjet szállítások és nem csak
az olajszállítások.
Ilyen körülmények között a magyar vállalatok mind gyakrabban
helyi szovjet köztársaságokkal való gazdasági kapcsolatok kiépítését
keresik, de természetesen ez is kockázatok forrása. (folyt.)
1990. november 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Átalakuló külgazdasági kapcsolatok - 3. folyt.
|
A legvalószínűbb tehát, hogy a legtöbb magyar vállalat
fokozatosan más partnerek után fog nézni, és természetesen nem
politikai okokból, hanem azért, mert a szovjet partner a jelenlegi
helyzetben kockázatok forrása.
Ám ha megszűnik a Szovjetuniótól való gazdasági függőség, mi lép
a helyébe? Sokan úgy gondolják, hogy elkerülhetetlenül német
függőségnek kell felváltania. Hivatkoznak a német gazdasági
kolosszus közelségére, tőkeerejére és a már kialakult intenzív
magyar-német gazdasági kapcsolatokra.
Kétségtelen, hogy a magyar feldolgozóipari és mezőgazdasági
termékek legkézenfekvőbb piaca Németország. És a nyugati technológia
meghonosítása, valamint a tőkebehozatal terén szintén elsősorban
német partnerekre számíthatunk.
A Figyelő címő magyar gazdasági hetilap közölt erről egy nagyon
tanulságos összehasonlítást a második világháborút megelőző és a
jelenlegi helyzet között. 1938-ban a magyar import 44,1 százaléka
származott úgymond német nyelvterületről, tehát a mai Németország,
Ausztria és Svájc területéről. És ugyanennek a térségnek a magyar
behozatalban való részesedése tavaly 41 százalék volt. Lényegében
ugyanannyi, mint 52 évvel korábban.
Úgy tetszik, hogy a magyar gazdasági adottságokkal nem
ellenkezik Németország hagyományos nagy súlya a magyar külgazdasági
kapcsolatokban. Másrészt viszont az egyoldalú függés soha sem
előnyös, és az ország kormányának most alkalma nyílik, hogy ezt
megelőzze, illetve más, kétoldalú kapcsolatok kiépítésével
ellensúlyozza. (folyt.)
1990. november 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Átalakuló külgazdasági kapcsolatok - 4. folyt.
|
Például: szintén a már említett összehasonlító adatok tárják
fel, hogy 1938-ban Magyarország sokkal intenzívebb gazdasági
kapcsolatot tartott fenn közvetlen szomszédaival, mint most. A
magyar összimportnak 21 százaléka származott Romániából,
Jugoszláviából és Csehszlovákiából, pedig akkor nem volt jó a
politikai viszony egyik országgal sem, míg tavaly ennek a három
országnak az összrészesedése alig haladta meg a 9 százalékot. Pedig
52 évvel ezelőtt a KGST nem létezett, tavaly viszont még létezett -
bár könnyen meglehet, hogy éppen ez a körülmény magyarázza a
gazdasági kapcsolatok alacsony színvonalát közvetlen
szomszédainkkal. +++
1990. november 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|