Rendszerváltás és az MTI

	A világkiállítás ügye
--------------------- München, 1990. november 17. (SZER, Világhíradó) - Az 1995-re tervezett közös osztrák-magyar világkiállítással kapcsolatban Ausztriában erősen megoszlanak a vélemények. Sokan hajlanak arra, hogy a magyar fél habozása bizonytalanná teszi a világkiállítás megrendezését és elképzelhető, hogy Budapest végül is lemondja a részvételét. Hanák Tibor beszél Bécsből: Tegnap pontot tettek az egyik osztrák-magyar közös vállalkozás, a nagymarosi vízlépcső ügye mögé, ma pedig kitehetik a másik együttműködési terv, a világkiállítás mögé - ilyen a hangulat jelenleg Bécsben, így ítélik meg az 1995-ös osztrák-magyar világkiállítás esélyeit. Erhard Busek tudományügyi miniszter a televízióban nyilatkozott - még Ő volt a leginkább optimista -, szerinte 50-50 százalék szól a megrendezés mellett és ellen. Az osztrák főváros tervezőhivatalának vezetője bevallotta, hogy pár nappal ezelőtt még azt gondolta, 60-40 az arány a világkiállítás javára, de mára épp fordítva áll, már csak 40 százalékos kilátás van megrendezésére. Homlokráncolással ítélte meg a magyar fél magatartását, a döntés folyamatos elhalasztását, mely nehézségekbe sodorhatja a tervezőket, kifutnak az időből. A leghatározottabban azon van, hogy a magyarok még ebben az évben döntsék el: kiszállnak, vagy részt vesznek az Expo megrendezésében. Azt csak fogcsikorgatással veenné tudomásul - mint mondta -, hogy a magyarok márciusra halasztják el a döntést. Idézném még Ervin Hirnschal, a Szabadságpárt bécsi vezetőjének véleményét is - nem annyira azért, mintha ez a frakció olyan nagyon fontos lenne a bécsi városházán, hanem hogy érzékeljük, milyen hangok kavarognak a levegőben. (folyt.) 1990. november 17., szombat
Vissza »

	- A világkiállítás ügye - 1.folyt.
Ervin Hirnschal szerint a magyarok ugratják az osztrákokat, ezért beadványt készített, melynek értelmében a bécsi városházának le kell állítania a világkiállítás előkészületeire folyósított pénzeket. A javaslatot a szocialista és a néppárti városatyák elutasították, de az tény, hogy a magyar fél állandó halogatása az osztrákoknak pénzbe kerül. S ha végül Budapest mégis nemet mond, mindez kidobott pénznek számít. Más szóval a magyar tanácstalanság osztrák kiadásokat, felesleges kiadásokat jelent. Azért sem lenne sok értelme további egy évvel elhalasztani a világkiállítás vállalásának kimondását, mert hiszen egy év múlva is ugyan ott állnak a magyarok, mint most, csak épp egy évvel kevesebb idő lesz az előkészületekre. A polgármester-helyettes szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását. Ausztria a maga részéről nem mondhatja le a világkiállítás megrendezését, ezzel eléje vágna a magyarok döntésének, és elszalasztana egy évszázados lehetőséget, másrészt pedig a kiadásokat már eddig is úgy irányították, hogy ez semmiképp ne legyen kidobott pénz. Tehát az előkészületek címén csak olyan építkezésekbe fogtak és fognak bele, amelyekre akkor is vállalkozni kell, ha történetesen nem lesz világkiállítás. Az osztrák főváros egyre inkább azzal számol, hogy lemondják a világkiállítás megrendezését. Új mozzanat ebben a tekintetben, hogy most már az alternatív megoldások kivitelezésének lehetőségét is borúlátóan ítélik meg. A magyarok halogatásának következtében az osztrák tartományok egymásután kezdik kérdezgetni: minek is kell nekik ez a világkiállítás, mi hasznuk belőle, ez csak Bécsnek érdeke. (folyt.) 1990. november 17., szombat
Vissza »

	- A világkiállítás ügye - 2.folyt.
Mindaddig, amíg úgy látszott, hogy a magyarok vállalják a megrendezést, a tartományok a két főváros ügyének tekintették a kérdést. Amint azonban arról van szó, hogy Bécs magára marad és egyedül rendezi meg a világkiállítást, a tartományok ezért már nem lelkesednek, azaz ezért nem hajlandók fizetni. Ezekután nem csodálkozhatunk azon, ha az egyik osztrák napilap azt írja: "Egyre rövidebbé válik az út, melynek végén a világkiállítás kileheli lelkét". Avagy egy másik osztrák napilap megjegyzése: "Még mielőtt megkezdődött volna, máris vége a világkiállításnak". +++ 1990. november 17., szombat
Vissza »