|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangj, Esti híradó:
Magyar piac Ausztriában
"Az egyik csehszlovák gazdasági lap szomorúan állapítja meg, hogy
Magyarország már nem csupán paprikát és paradicsomot exportál, hanem
gépeket is, míg Csehszlovákia megszűnt fejlett ipari ország lenni. A
bécsi szakértők ennek okát abban látják, hogy a Magyarországon már
sokkal régebben megindított gazdasági átalakulásnak most látható
eredménye van. Íme néhány adat:
Az elmúlt évtizedekben - 1970 és 1989 között - a csehszlovák
gépi termékek exportja Ausztria felé 27,8 százalékról 20,1
százalékra esett vissza. Ugyanebben az időszakban Magyarország
Ausztria felé irányított gépipari exportját 28,9 százalékról 31,5
százalékra tudta megemelni. Igaz, az elmúlt 20 évben Csehszlovákia
az Ausztriával folytatott kereskedelemben majd mindig felesleget ért
el, azonban csak azáltal, hogy egyre növelte a nyersanyag-
szállítást, egyidejűleg csökkent a kész- és félkész áruk szállítása.
"
|
|
|
|
|
|
|
- A magyar forradalmak - 1. folyt.
|
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban, hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak. A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában, demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében.
A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni, mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás. Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe.
Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme. De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével befogadta az erőszak elől menekülőket?
Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása. Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|