|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangj, Esti híradó:
Magyar piac Ausztriában
"Az egyik csehszlovák gazdasági lap szomorúan állapítja meg, hogy
Magyarország már nem csupán paprikát és paradicsomot exportál, hanem
gépeket is, míg Csehszlovákia megszűnt fejlett ipari ország lenni. A
bécsi szakértők ennek okát abban látják, hogy a Magyarországon már
sokkal régebben megindított gazdasági átalakulásnak most látható
eredménye van. Íme néhány adat:
Az elmúlt évtizedekben - 1970 és 1989 között - a csehszlovák
gépi termékek exportja Ausztria felé 27,8 százalékról 20,1
százalékra esett vissza. Ugyanebben az időszakban Magyarország
Ausztria felé irányított gépipari exportját 28,9 százalékról 31,5
százalékra tudta megemelni. Igaz, az elmúlt 20 évben Csehszlovákia
az Ausztriával folytatott kereskedelemben majd mindig felesleget ért
el, azonban csak azáltal, hogy egyre növelte a nyersanyag-
szállítást, egyidejűleg csökkent a kész- és félkész áruk szállítása.
"
|
|
|
|
|
|
|
- A népszavazásról - 9. folyt.
|
- Már máskor is elmondtam, de boldogan megismétlen, hogy nagyon jó recepteket lehet ajánlani azoknak, akik a 200 millió forintot sajnálják erre. Hogy valóban, ki kell nevezni egy embert, nevezzük azt elnöknek, vagy nevezzük azt kondukátornak, és döntsön az minden fontos ügyben. Ez borzasztó olcsó, ehhez nem kell népszavazást tartani, nem kell országgyűlési választásokat tartani, és nem kell semmilyen ilyen költséges ceremóniát csinálni. Eldönti, hogy be kell vetni a főtereket a városokban kukoricával, mert kevés az élelmiszer, eldönti, hogy azért üresek a polcok az üzletekben, mert rosszul van megszervezve az egyébként kiváló ellátás, és így tovább, és így tovább. Valóban, ez látszólag sokkal olcsóbb. El tudja dönteni, hogy nem ennyire egyértelműen diktatórikus rendszer, ahol politikai bizottságnak hívják esetleg a diktátorokat, vagy nem diktátorokat, hanem az ország irányítóit, hogy épüljön egy vízlépcső az ország legszebb tájának kellős közepén. Az talán már nem annyira világos, hogy ez miért olcsó, hiszen ez több milliárdba kerül, és hogyha nem döntenének így, akkor nyilván más úton sokkal olcsóbban meg lehetne oldani az energiaellátást. Tehát azt hiszem, hogy aki a 200 milliót sajnálja a demokrácia intézményeire, ilyen népszavazásra, vagy hasonlóra, annak jó lenne, ha belegondolna abba, hogy a diktatúrák mennyi pénzt szoktak kidobni sztálinvárosi vasművek építésére, vízlépcsők építésére, amelyek mind-mind feleslegessé válnak, és évtizedek alatt sokkal több milliárdba kerülnek, mint egy-egy demokratikus aktus. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|