Rendszerváltás és az MTI

	Merre tartanak a magyar pártok?
------------------------------- Washington, 1990. november 15. (Amerika Hangja) - Szénási Sándor budapesti jelentése: Egyetlen párt sem kerülheti el sorsát, hogy terítékre ne kerüljön, hogy ne kérdőjelezzék meg szinte teljesen rövid, egy-két éves múltját, elhibázott kapcsolatteremtéseit és politikáját. Kétségkívül figyelemre méltó, ahogyan most az SZDSZ kapott komoly támadást, éppen attól a Népszabadságtól, amelynek privatizációja és óriási szellemi fellendülése óta mindig is teret ad a lap a szabaddemokraták baloldali érzelmű embereinek, sőt még azoknak is, akik már tulajdonképpen búcsút vettek a baloldaltól, például Eörsi Istvánnak és a másik oldalon Tamás Gáspár Miklósnak. Ez utóbbi - aki nemrégiben pártja stílusváltása jegyében kilépett az SZDSZ vezető testületéből - ezt a jelenséget a Beszélő című folyóiratban úgy fogalmazta meg, hogy az SZDSZ felé állandó szirénhangok érkeznek a Népszabadságtól, és hogy ezek a magára nem találó baloldal csáphangjai lennének - valamiféle összeborulás jegyében a jobboldallal és a jobbközéppel szemben. Nos, a lap egyik munkatársa, Tanács István feltűnést keltő írásában éppen azzal vádolja most a szabaddemokratákat, hogy ezt az összefogást a kezdet kezdetétől elmulasztották és azt érzékelteti, hogy ennek következtében - tehát az SZDSZ miatt - került sor arra nem kívánatos fordulatra, amely az ország politikai életében a politikai kereszténység, a jobboldaliság, a nacionalizmus - szóval az összes nem európai jelenség erősödését hozta. (folyt.) 1990. november 15., csütörtök
Vissza »

	- Merre tartanak a magyar pártok? - 1. folyt.
Tanács István utalt Tamás Gáspárnak arra az írására, amely a Beszélőben jelent meg, és Tölgyessy Péter frakcióvezető lemondásával foglalkozott mondván, hogy mind az SZDSZ, mind az ország sokat köszönhet ennek a politikusnak, egyszer majd utcát fognak elnevezni róla. Tanács István szerint azonban Tölgyessynek és az SZDSZ-nek pontosan az a bűne, ami Tamás Gáspár szerint az erénye: 1.) Tavaly szeptemberben nem írta alá az MSZMP és az akkori ellenzéki pártok kompromisszumos egyezményét, amely pedig lehetővé tette volna, hogy Pozsgay Imre köztársasági elnök lehessen, az MSZMP reformelitjének pedig azt tette volna lehetővé, hogy az részt kapjon a hatalomból. 2.) Ezen elitet szakmai tudása ellenére a Szabad Demokrata Párt diszkreditálta, amelynek következménye, hogy tudatlan emberek kerültek vezető posztokra, és ezzel - írja ez a cikk - az SZDSZ segített az országra szabadítani a gazdasági anarchiát. 3.) Rossz döntés volt a Magyar Demokrata Fórummal paktumot kötni azután, hogy Antall József kormányt alakíthatott. 4.) Az SZDSZ-nek oroszlánrésze volt abban, hogy a baloldal helyét úgymond felperzselték a magyar politikai mezőn, a szabaddemokratákat ebben részben elvakult kommunistaellenesség, részben pedig az vezette, hogy megkönnyítsék a polgárosodás folyamatát. Ez a higgadt fejjel és nyugodtan szélsőségesnek, vagy éppen elfogultnak nevezhető vélemény azért is érdekes, mert csupán néhány nappal követi azt az összeállítást, amely az MSZP-ből kilépő Pozsgay Imréről szólt, a politikus egykori barátainak tollából, és amely túlnyomórészt hibának minősítette Pozsgay centrista törekvéseit. A baloldal meggyengítésének nevezte ezt a lépést. (folyt.) 1990. november 15., csütörtök
Vissza »

	- Merre tartanak a magyar pártok? - 2. folyt.
Mind a két esetből az a tanulság szűrhető le, hogy balról megindult a roham annak a feltételezésnek a kivédésére, hogy az SZDSZ - akár nagykoalíció, akár tágabb együttműködés formájában - besegít Antall Józsefnek. Az SZDSZ vélt vagy valós hibáinak lajstroma azt az érzést kívánja kelteni a párt tagságában és szavazóiban, hogy ha a helyzet ma rossz, abban a liberálisok is bűnösök. Mégpedig azért, mert jobbra és nem balra voltak liberálisok. Vagyis az SZDSZ-nek váltania kell, és a váltás iránya nem lehet kétséges. Az a félelem érződik ezekből a megfogalmazásokból, hogy a Szocialista Párt végül is egyedül marad, összeroppan, és így a baloldal helye üresen marad. Ha azonban az SZDSZ megtérne - vagy legalábbis annak baloldala - minden jobban alakulna. Van egy érdekes mondat a cikkben, érdemes szó szerint idézni: "A taxisblokád idején hiába engedte el a politikai bizalom kocsánya a kormánykoalíció hatalmának kissé túlérett gyümölcsét, mégsem hullhatott az a kormány lemondását követelő Kis JÁnos lábai elé, mert pont a szabaddemokraták segítettek odadrótozni a fához." Nehéz ebből a mondatból azt nem kiolvasni, hogy íme a blokád alatt a jobbközép kormány megbuktatható lett volna, ám az SZDSZ ezt elhibázta, és ez a hiba már-már bűn is. Csak emlékeztetni szeretnék arra a tényre, hogy a szocialista kongresszuson Vitányi Iván ügyvezető elnök a szocialista és a liberális gondolkodás közelállóságáról beszélt. Egyszóval a szirénhangok valóban szólnak, némi vádbeszéddel és a történelmi felelősséggel fenyegetve a legnagyobb ellenzéki pártot, míg a másik oldalon a kormánnyal való együttműködésre szólnak a felhívások. (folyt.) 1990. november 15., csütörtök
Vissza »

	- Merre tartanak a magyar pártok? - 3. folyt.
Megrepeszti-e a szabaddemokrata pártot ez a kétféle kihívás? Annyi bizonyos, hogy a válság teljes mértékben elérte a magyar politikai életet, és az átalakulásoknak - ha bekövetkeznek - éppen akkor kell végbemenniük, amikor a gazdaságtól a közhangulatig minden, de minden csődben van. Ha a politikai szféra is széthullik, akkor remény sem lesz arra, hogy valaki, valakik vagy valamilyen erők vezethessék ezt az országot. Ez a tét akkor, amikor minden erő a nemzetre, az országra hivatkozva a maga érdekét keresi, a maga halát akarja kifogni az egyre zavarosabb magyar vizekből. +++ 1990. november 15., csütörtök
Vissza »