Rendszerváltás és az MTI

	Német-lengyel megbékélés (1. rész)
1990. november 15. csütörtök (MTI-Panoráma) - A szerdán Varsóban aláírt határszerződéssel nyugvópontra jutott egy olyan kérdés, amely évtizedek óta feszültségforrás volt a Német Szövetségi Köztársaság és Lengyelország viszonyában. Hans-Dietrich Genscher és Krzysztof Skubiszewski aláírása megpecsételte az Odera-Neisse határ végleges és sérthetetlen voltát, s minden bizonnyal megkönnyebbülést váltott ki a hatalmasra nőtt nyugati szomszéd (78 millió német) súlyától rettegő lengyelek körében. Ám, hogy ez a szerződés valóban új korszak, új szellemiség kezdetét jelentse a két nép kapcsolataiban, ahhoz a hétköznapi életben való összecsiszolódásra, toleranciára és az egyszerű emberek aktív szerepvállalására lesz szükség. Helmut Kohl kancellár a lengyel kormányfővel, Tadeusz Mazowieckivel tartott múlt heti határmenti találkozóján úgy fogalmazott Frankfurtban, hogy két nép között nem lehet parancs útján barátságot teremteni. Ennek magától kell létrejönnie, kifejlődéséhez szükség van mindkét fél hozzájárulására. A német kormányfő a fején találta a szöget. Hiszen hiába kötött a néhai NDK a lengyel kormánnyal 1950-ben kétoldalú szerződést az Odera-Neisse határ rögzítéséről, s hiába jött létre barátsági és együttműködési megállapodás Varsó és Berlin között: németek és lengyelek négy évtized alatt sem tudtak igazán közel kerülni egymáshoz. Ennek okait boncolgatni túl messzire vezetne. Tény azonban, hogy a ,,hagyományos erényeikre,, büszke németek többsége mindig is félvállról vette az alaposság, pontosság, megbízhatóság hírében nemigen álló keleti szomszédokat, akik ráadásul - igaz, a négy nagyhatalom Potsdamban kimondott áldásával - rátelepedtek Németország egykori keleti tartományaira, kíméletlenül elűzve onnan több, mint négymillió németet. Másfelől a lengyelekben máig kitörölhetetlen nyomot hagyott hazájuk hat éven át tartó náci megszállása, az SS meg a Gestapo borzalmas gaztettei, a koncentrációs táborok iszonyata. Ráadásul 45 éven át bizonytalanságban tartotta őket, hogy a kétségtelenül nagyobb súlyú német állam, az NSZK vonakodott hivatalosan, a nemzetközi jog normáinak megfelelő formában lemondani Sziléziáról, Hátsó-Pomerániáról, Kelet-Poroszországról. Genscher külügyminiszter az ünnepélyes aláíráskor úgy fogalmazott, hogy a szerződéssel Németország csak olyan területekről mondott le, amelyeket öt évtizeddel korábban egy bűnös és igazságtalan háború kirobbantásával az akkori kormány végleg elveszített. (folyt.) 1990. november 15., csütörtök 14:33
Vissza »

	Német-lengyel megbékélés (2. rész)
Ez a mondat főleg az úgynevezett Elűzöttek Szövetségének szólt, amely foggal-körömmel ragaszkodik a ,,keleti területek,, visszacsatolásához, s ebben támogatásra talál több szélsőjobboldali párt, mozgalom részéről. Habár a határszerződés váratlanul gyors aláírásával Bonn szívességet tett Varsónak - és választási muníciót szolgáltatott a neki kedvesebb lengyel elnökjelölt, Mazowiecki számára -, a parlamenti egységcsomaggal Kohl ügyes sakkhúzást hajtott végre. A dokumentum, valamint a még kidolgozás alatt álló német-lengyel jószomszédsági és együttműködési szerződés január-február folyamán együtt kerül majd a Bundetstag elé. Márpedig, ha Varsó azt akarja, hogy a német törvényhozás ratifikálja a határszerződést, akkor a másik szerződés egyelőre vitatott passzusait - így a lengyelországi német kisebbség jogait - illetően be kell adnia a derekát a német igényekkel szemben. Kohl ismét jól ,,kártyázott,,: látszólagos áldozattal magának biztosította az ,,ultimót,, - a végső, legfontosabb ütést. +++ Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma 1990. november 15., csütörtök 14:36
Vissza »