|
|
|
|
Interjú Brády Zoltánnal
|
----------------------- Washington, 1989. október 8. (Amerika Hangja) - A mikrofonnál, illetve a telefonnál Bognár Vera, beszélgető partnerem Budapesten Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője. - Kolléga úr, azt hiszem, hogy mind a ketten jól ismerjük Shakespeare drámáját és többször hallottunk a rózsáról, aminek megváltozhat a neve, de vajmi kevéssé változik az illata. Hasonlít ez a mostani helyzetre? - Én úgy fogalmaztam meg, hogy a házasságok válságát éli ez a korszak, és hogyha egy hölgy elválik a férjétől és férjhez megy egy másik férfihoz, új nevet vesz föl, de a hölgy ugyanaz marad, aki volt. Hát ez volt a meglepetés, de szerintem még a kongresszus nem zárta be kapuit és a meglepetéseket sem. Tegnap úgy tűnt, hogy lefeküdtek egymásnak a csoportok és a platformok, mert féltek a szakítástól. Nem véletlen, hogy most tart a Pozsgay beszéde, ahol ő elégedetlenségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy nem hullottak, hogy úgy fogalmazzak, nem hullottak fejek. Tehát nem véletlen az embernek az a véleménye, hogy itt nem mertek lépni, tehát mintha maradt volna minden a régiben, csak új köntösben. - Ez volt körülbelül nekünk is itt az érzésünk, amikor hallottuk a hírt, hogy átkeresztelték a pártot és Magyar Szocialista Munkáspárt helyett Magyar Szocialista Párt lett, elvégre ez a párt már megért egy pár keresztelőt, mégis 40 éven át hatalmon maradt. - Hát igen. Most az embernek egy másik olyan érzése támad, maradjunk a házassági hasonlatnál, hogy itt a pénzért folyik a harc, tehát, hogy mi lesz a pártvagyonnal. - Amibe beleértjük a Munkásőrséget, a hadsereget, a rendőrséget és a belügyminisztériumi erőket is ugye? - Igen, tulajdonképpen itt arról van szó, hogy az ellenszavazók, többek között Grósz Károly is, nem szavazta meg ezt az új pártot és azért 150 nem tudom hányan szintén nem szavazták meg. Kiszámoltuk, hogy körülbelül 100 ezer ember van ennyi küldött mögött. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|