|
|
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 4. folyt.
|
A közvéleménykutatások eddig azt mutatják, hogy a kommunista párt, vagy legyen az bármi, a szavazóknak körülbelül egynegyedére számíthat. Na most, hogyha beáll ez a szakadás, akkor lehetséges, hogy jóval kevesebbre számíthatnak, de a pártreformerek sem számíthatnak olyan nagyon sokra, mert időközben a politikai eltolódás már oda vezet, hogy a többi pártok, elsősorban a Fórum, az MDF egyre nagyobb erőkre számíthat. - De van szerintem még egy lehetőség, illetve egy következménye annak, hogy ha az egység-szempont kerekedik felül, hogy a reformerek a párton belül azok csalódottak lesznek ezzel a kimenetellel, elégedetlenek, és tulajdonképpen folytatják ott, ahol a kongresszus előtt művelték a dolgot, de most már egy választási célegyenesben folytatják ezt. - De hogyha ilyen körülmények között folytatják, akkor tulajdonképpen megbénítják a pártot, mert azért a különbség a két szárny között eléggé alakos, és akkor egymás után következnek valószínűleg a politikai esetek, ahol a párt nem tud döntést hozni, vagy csak nagyon nehezen, egy ilyen lagymatag, rossz kompromisszumos döntést tud hozni, és akkor egyre inkább elodázzák dolgot, aminek aztán az lesz a következménye - szerintem ez már nagyrészben bekövetkezett -, hogy a kormány sokkal függetlenebb a párttól. Ez már nem egy klasszikus kommunista rendszer - nem győzőm ezt hangoztatni. - Érdekes amit mondasz, mert, hogy Németh Miklós ezt hangsúlyozza, mint a vezetőség tagja, illetve a négytagú legfelsőbb vezetőség tagja. Azt értem, hogy neki megvan a nyomós oka, hogy ezt mondja, de megmondom őszintén, nehezen látom be, hogy hol, miben mutatkozhat meg a kormány függetlensége a párttól, amikor végeredményben mégis a pártvezetőség egyik prominens tagja vezeti a kormányt és a miniszterek is mind, kivétel nélkül - azt hiszem - párttagok. Hol mutatkozik meg az önállóság? (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|