|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Még nem késő - Az MSZP II. kongresszusának állásfoglalása az ország helyzetéről
"A munkások, a munkavállalók védelme nélkül nincs szociális
piacgazdaság
Új munkahelyeket kell teremteni a szolgáltatások
bővítésével és az elmaradott területek fejlesztésével. Elő kell
segíteni, hogy az állásukat vesztettek munkát kapjanak vagy
vállalkozzanak. A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás lehet.
"
Izraeli Rádió, A zsidó világ:
Csurka Istvánról
"A Pesti Hírlap 1990. október 21-iki számában másfél lapoldalas
terjedelemben írta meg válaszát Benedek Pálnak, az MTI tel-avivi
tudósítójának, az Új Kelet egyik szerkesztőjének. Csurka jó író.
Szatírái közismertek Magyarországszerte. Éppen ezért nem látszik
különösen nagy feladatnak, hogy a saját stílusában ízekre szedjen
egy MTI tudósítást. A baj ott kezdődik - mint minden ilyen esetben
-, hogy cikke csúsztat, méghozzá erősen csúsztat.
Elég is csak a cikk végéből idézni néhány mondatot, hogy
megértsék mire gondolok. Idézem: Benedek úrnak pedig talán azt
kellene ezek után jelenteni, hogy van-e magyarországi származású
azok között a fegyveresek között, akik tucatszámra lődözik le a
fegyvertelen arab tüntetőket? És ha van, kik befolyásolják őket?
"
|
|
|
|
|
|
|
Az alternatívok
|
(Gadó György) München, 1989. február 11. (SZER, Hazai nap) - Újabban lépten- nyomon belebotlik az ember egy jelzőbe: alternatív. Nemcsak hogy belebotlunk, de a fejünkhöz is vágják. Ha tetszik, ha nem: alternatív szervezeteknek titulálnak bennünket az újságokban. Kiket? A Demokrata Fórum embereit éppúgy, mint a Szabad Demokraták Szövetsége tagjait, a kisgazdapártiakat nemkülönben mint a szociáldemokratákat - általában mindenkit, aki a nem kincstárilag létrehozott, nem kommunista irányítású független mozgalmakhoz tartozik. Ebben a szóhasználatban van valami célzatos elkenés, szándékos ködösítés. Az a felismerés húzódik meg mögötte, hogy a politizáló társadalom jelentékeny része ellenzékre vár, ahhoz akar csatlakozni. Ezt tehát el kell rejteni előle. Alternatívok? E szó után kérdőjel kerül. Netán valami huncutság lehet. Alternatív - ez a szó politikai értelemben Nyugaton tűnt fel, és azokat a mozgalmakat jelölte és jelöli ma is, amelyek a fogyasztói társadalom egész rendjével, életstílusával szemben akartak valami mást. Alternatív volt a hippik életmódja, azt egy időben divatos kommunák mozgalmak, alternatív a környezetvédő Zöldek áltál ajánlott termelési és fogyasztási stílus és norma, a társadalom és a természet közötti újszerű viszony. Mindennek nem volt köze a nyugati demokráciákban megszabott hatalmi harchoz kormánypárt és ellenzék között. Az alternatívok persze nem voltak kormánypártiak, de általában elfordultak a hagyományos ellenzéktől is, mert gyökeresebb fordulatot akartak elérni, mint az. Gyökeresebbet, de csak egyetlen tekintetben: a társadalom és a természet viszonyában. Ezért okozott számukra akkora nehézséget a párttá szerveződés, hogy jószerint még ma, évekkel a politikai színrelépésük után sem képesek átfogó és egyértelmű programot kidolgozni. A politikai élet hétköznapi kérdéseire nincs egybehangzó, világos válaszuk. A mai magyar belpolitikában kiformálódó független szervezetekkel és mozgalmakkal másképp áll a helyzet. Bár egyöntetűen valamennyien magukénak vallják a környezetvédelem célkitűzéseit, jellegüket nem ezek szabják meg, hanem szembenállásuk a sztálinista és a postsztálinista rendszerrel a tekintélyuralmi pártállamban. Amennyiben tehát következetesek és elszántak, úgy fő jellemzőjük az ellenzékiség. Igen, az ellenzékiség. Még akkor is, ha némelyikük a kelleténél kevésbé hangsúlyozza. Még akkor is, ha a kormánypárti propaganda szeretné ezt elvitatni egyiktől, másiktól. A vásár persze kettőn áll. Aki nem hagyja, attól nem lehet elvitatni. Imponált nekem az a csöndes, de nagyon határozott mondat, amit Pártay Tivadar a Független Kisgazdapárt elnöke mondott nemrég egy gyűlésen: Mi nem vagyunk alternatívok - szólt az idős politikus - mi politikai párt vagyunk. Ami engem illet: én ellenzéki vagyok - a Szabad Demokraták Szövetsége nevű ellenzéki tömörülés tagja. Ha majd kivívtuk az igazi, szabad parlamentáris demokráciát, akkor majd - meglehet - én is csatlakozom az alternatívokhoz. De az már más történet lesz. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|