 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Még nem késő - Az MSZP II. kongresszusának állásfoglalása az ország helyzetéről
"A munkások, a munkavállalók védelme nélkül nincs szociális
piacgazdaság
Új munkahelyeket kell teremteni a szolgáltatások
bővítésével és az elmaradott területek fejlesztésével. Elő kell
segíteni, hogy az állásukat vesztettek munkát kapjanak vagy
vállalkozzanak. A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás lehet.
"
Izraeli Rádió, A zsidó világ:
Csurka Istvánról
"A Pesti Hírlap 1990. október 21-iki számában másfél lapoldalas
terjedelemben írta meg válaszát Benedek Pálnak, az MTI tel-avivi
tudósítójának, az Új Kelet egyik szerkesztőjének. Csurka jó író.
Szatírái közismertek Magyarországszerte. Éppen ezért nem látszik
különösen nagy feladatnak, hogy a saját stílusában ízekre szedjen
egy MTI tudósítást. A baj ott kezdődik - mint minden ilyen esetben
-, hogy cikke csúsztat, méghozzá erősen csúsztat.
Elég is csak a cikk végéből idézni néhány mondatot, hogy
megértsék mire gondolok. Idézem: Benedek úrnak pedig talán azt
kellene ezek után jelenteni, hogy van-e magyarországi származású
azok között a fegyveresek között, akik tucatszámra lődözik le a
fegyvertelen arab tüntetőket? És ha van, kik befolyásolják őket?
"
|
|
|
|
|
|
 |
Újra megjelenik az Igazság
|
--------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Magyar híradó) - Ismét
megjelenik az Igazság, a híres ötvenhatos lap, amelyet Obersovszky
Gyula és Gál József még november 4-ike után is kiadott. A megújult
lapról Várkonyi Balázs számol be:
- Az embernek, mikor már végképp úgy érzi, elég a sebek
szaggatásából, elég a nemzeti tragédiák és traumák megidézéséből, a
halottak elsiratásából, a régmúlt, jelen idejűvé kényszerítéséből -
mikor tehát úgy érzi: elég ebből, mert éppen jelenidejű esélyeinket
rontja a fájdalom dajkálása -, akkor kézbe kell venni egy lapot: az
Igazság címűt, hogy megértse, ebben nincs elég, ebben nincs sok,
egyszerűen meg kell tanulnunk emlékeinket őrizni úgy, hogy ernyedtté
mégse legyünk ezáltal; meg kell tanulnunk összebékíteni magunkban a
szomorú múltat, a nem tudom milyen jövővel.
De most jelen van. És anakronizmusnak tűnik tán, hogy még mindig
ötvenhat, még mindig a továbbélő halottak, tragédiáink késztetnek
figyelemre és emlékezésre. Mégis: az Igazság című lap
újraindulásának előhírnökét, az 1956-ot idéző, úgynevezett előszámot
olvasva nem nehéz belátni: joga van az emlékezésre és a bennünket
emlékezésre kényszerítésre azoknak, akik megélték nemzeti
forradalmunkat, akik igazságba öltöztették a szót, hogy tudósítson
akkori dolgokról - nemcsak az akkoriaknak.
Bár elvérzett a forradalom, amikor a lap még megjelent már
jajkiáltás vette át benne a korábbi forradalmi napok krónikás
szerepét, már azt üvöltötte csak, hogy veszélyben a haza, és már azt
kérdezte csak: meddig, meddig bírják a végső után is kitartók? -
aztán már nem kérdezett semmit, már jajkiáltás sem volt. Végül semmi
sem volt, csak szétveretés, felszámolás, börtön, száműzés és vér -,
de erről már nem tudósított lap hitelesen. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|