|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Még nem késő - Az MSZP II. kongresszusának állásfoglalása az ország helyzetéről
"A munkások, a munkavállalók védelme nélkül nincs szociális
piacgazdaság
Új munkahelyeket kell teremteni a szolgáltatások
bővítésével és az elmaradott területek fejlesztésével. Elő kell
segíteni, hogy az állásukat vesztettek munkát kapjanak vagy
vállalkozzanak. A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás lehet.
"
Izraeli Rádió, A zsidó világ:
Csurka Istvánról
"A Pesti Hírlap 1990. október 21-iki számában másfél lapoldalas
terjedelemben írta meg válaszát Benedek Pálnak, az MTI tel-avivi
tudósítójának, az Új Kelet egyik szerkesztőjének. Csurka jó író.
Szatírái közismertek Magyarországszerte. Éppen ezért nem látszik
különösen nagy feladatnak, hogy a saját stílusában ízekre szedjen
egy MTI tudósítást. A baj ott kezdődik - mint minden ilyen esetben
-, hogy cikke csúsztat, méghozzá erősen csúsztat.
Elég is csak a cikk végéből idézni néhány mondatot, hogy
megértsék mire gondolok. Idézem: Benedek úrnak pedig talán azt
kellene ezek után jelenteni, hogy van-e magyarországi származású
azok között a fegyveresek között, akik tucatszámra lődözik le a
fegyvertelen arab tüntetőket? És ha van, kik befolyásolják őket?
"
|
|
|
|
|
|
|
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták. Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak" nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet. A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra. Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós, harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|