 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Még nem késő - Az MSZP II. kongresszusának állásfoglalása az ország helyzetéről
"A munkások, a munkavállalók védelme nélkül nincs szociális
piacgazdaság
Új munkahelyeket kell teremteni a szolgáltatások
bővítésével és az elmaradott területek fejlesztésével. Elő kell
segíteni, hogy az állásukat vesztettek munkát kapjanak vagy
vállalkozzanak. A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás lehet.
"
Izraeli Rádió, A zsidó világ:
Csurka Istvánról
"A Pesti Hírlap 1990. október 21-iki számában másfél lapoldalas
terjedelemben írta meg válaszát Benedek Pálnak, az MTI tel-avivi
tudósítójának, az Új Kelet egyik szerkesztőjének. Csurka jó író.
Szatírái közismertek Magyarországszerte. Éppen ezért nem látszik
különösen nagy feladatnak, hogy a saját stílusában ízekre szedjen
egy MTI tudósítást. A baj ott kezdődik - mint minden ilyen esetben
-, hogy cikke csúsztat, méghozzá erősen csúsztat.
Elég is csak a cikk végéből idézni néhány mondatot, hogy
megértsék mire gondolok. Idézem: Benedek úrnak pedig talán azt
kellene ezek után jelenteni, hogy van-e magyarországi származású
azok között a fegyveresek között, akik tucatszámra lődözik le a
fegyvertelen arab tüntetőket? És ha van, kik befolyásolják őket?
"
|
|
|
|
|
|
 |
Erdélyi menekültek között - Szófiában (1. rész)
|
Szófia, 1989. január 26. csütörtök (MTI-tud) - Immár négy és fél hónapja, hogy szófiai nagykövetségünkön menedéket kapott 12 erdélyi magyar menekült, akik - mint a BTA bolgár hírügynökség szeptember 24-én este kiadott négy soros hírében fogalmazott - ,,kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy Magyarországon éljenek,,. Az MTI tudósítójának ehhez akkor annyit tehetett hozzá, hogy ,,a 12 magyar között van - kiskorú gyermekével - egy fiatal anya, akinek a férje már Magyarországon él. Kívülük három házaspár tartozik a csoportba, összesen három gyerekkel, valamint egy felnőtt fiú. Valamennyiüknek rokonaik élnek Magyarországon,,.
Nos, ez most már kiegészíthető azzal, hogy egy gyermektelen
házaspár Kovászna megyei; hogy a többiek Kolozs megyeiek, s a
felnőtt fiú, az egyik fiatalasszony öccse; hogy az egyik kolozsi
házaspárnak egy, a másiknak két gyermeke van; hogy az egész társaság
életkora a 19 évet, ha eléri. Csak ketten vannak túl a harmincon és
a négy gyerek közül kettő iskoláskorú.
Úgy nyilatkoznak, hogy nem kalandvágyból menekültek el
szülőföldjükről, ahol egyikük, másikuk sokszobás családi házat
hagyott, de ahol mégis kilátástalannak érezték életüket. Mert a
buldózerek a legnagyobb családi házakat is le tudják rombolni. Az
asszonyok nem jutottak munkához. Emellett nem elég a 30 kilogramm
személyenkénti búzaadag egy évre - már annak, aki a szövetkezetben
dolgozik, ugyanis családtagra már nem adnak -, vagy a hetenkénti két
kenyér. Nem elég a jegyes hús, amelyért este kell beállni a sorba,
ha kapni akar reggel az ember; sem a fél vaj egy hónapra egy
embernek. Nagyon elég volt viszont közben azt olvasni az újságokból,
azt hallani a rádióból, televízióból, hogy Romániában milyen magas
az életszínvonal, milyen csodálatosan is élnek a
Ceausescu-korszakban az emberek.
De a mindezeken túli, és mindezeknél nagyobb kilátástalanságot
az jelentette, hogy úgy érezték, úgy tapasztalták: nem vállalhatják
nyugodtan magyarságukat, nem nevelhetik magyarnak gyermekeiket - már
ha azt akarják, hogy vigyék is valamire. Márpedig - mint az egyik
fiatalasszony e sorok írójának dacosan mondta - előttük az élet, és
kezdeni szeretnének vele valamit.
(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|