Rendszerváltás és az MTI

	A magyar belpolitika
-------------------- Washington, 1990. június 25. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor a jelenlegi magyar belpolitikai helyzetről ad - az ő különleges perspektívájából - áttekintést: - Szüksége van-e egy De Gaulle-ra Magyarországnak? - A kérdés alig tréfa, ha többen is felteszik, márpedig a hétvégén két lapban is megjelentek olyan cikkek, amelyek a korábbi figyelmeztetésekkel szemben, amelyek az erőszaktól óvtak, most az erő alkalmazását kívánják a magyar politikai és közéletben. A Magyar Hírlapban egy újságírónő úgy véli, ebben az országban most olyan helyzet van, mint 1958-ban Franciaországban, ahol az időhúzó, torzsalkodó parlamenti játszadozás tragédiába vitte volna az országot, ha nincsen a "hosszú Charles", vagyis De Gaulle. Csurka István hetilapjában, a Magyar Fórumban azt írja: "A magyar parlament döntésképtelen, lám még a címer ügyében sem tudott megegyezni, míg az országban káosz van, fenekedés, voltaképpen csendes ellenforradalom." Hogy kik vívják ezt az ellenforradalmat? A szerző szerint részben a régi rend emberei, akik ma is kezükben tartják a gazdaságot és a vidéki hatalmi posztokat. Ám részben alig félreérthető célzások hangzanak el az ellenzék címére is, amely az előbbi állítás szerint "felelőtlenül ráhagyja a kormányra, hogy az kolduljon helyette a világban hiteleket, hagyja, hogy a vezető erők önbizalmukat veszítsék, vergődjenek" satöbbi. Csurka is úgy véli, az alakuló demokráciának nem ártana, ha némi tettlegességgel csinálna nagyobb helyet magának. Majd cikkét így fejezi be: "Meglehet, ki kell menni az utcára. Igen, koronás zászlók alatt, vagy lyukasak rúdjával a kézben." Mármost a lyukas zászló ugye ötvenhat forradalmát jelképezi, a rúd pedig a szerző szerint a valamilyen mértékben elkerülhetetlen erőszakot. (folyt.) 1990. június 25., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A magyar belpolitika - 1. folyt.
Az első felháborodott válaszok már megszülettek a két írással. Sőt ennél továbblépve, a Hiány című szociálliberális folyóiratban tartalmi elemzés is foglalkozik éppen a Magyar Fórum nevű hetilappal, kezdve Csurka István tavaly antiszemita ízűnek nevezett megnyilatkozásaival, folytatva olyan kijelentésekkel, hogy a néhány ezer magyar újságíróból pár száznak meg kellene már tanulnia, mi az a félelem, egészen az Apák és fiúk című, szintén Csurka írásig, amelyben a bolsevizmus és a liberális ellenzék között vonatik párhuzam. Kevéssé születik azonban válasz arra, miért ezek a szélsőségesnek tekinthető hangok, miért a félelem egy úgynevezett ellenforradalomtól. Hogy miért kellene egy De Gaulle-hoz hasonlatos erős - értsd a parlament feje fölött kormányzó - államférfiú? Első megközelítésben mindez világos kritika Antall József személyével kapcsolatban, aki pártja jobboldali radikálisainak nem tudja, tán nem is akarja beváltani reményeit. De egy másik megközelítésben a hagyományos magyar mentalitásról is szó van, amely mindig szeretne a feje fölött egy apukát, egy bölcs, jóságos, azonban népét, gyermekét - ha kell - megfenyíteni is képes uralkodót. Ez a két szempont igaz, mégis ennél többről van szó. Ez a több azt is jelenti, hogy közelednek a döntő helyhatósági választások, miközben a sorokat már megzavarta a köztársasági elnök megválasztására kiírandó népszavazás ténye, amely nem tudni egyelőre milyen eredményeket hozhat. Aztán figyelembe kell venni azt is, hogy az Antall-féle kormány egyelőre alig működőképes. A parlamentben előterjesztései nincsenek, rábízza a honatyákra, hogy ők javasoljanak, vitázzanak, vagy döntsenek. (folyt.) 1990. június 25., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A magyar belpolitika - 2. folyt.
Olyannyira így van ez, hogy Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője már kilátásba helyezte, hogy amennyiben a kormány nem hajlandó normálisan funkcionálni, társaival együtt kivonul az ülésteremből. Szó van azután arról még, hogy a gazdaság tökéletes összeomlását nem lehet sokáig leplezni, jön az ősz, a kormánnyal szembeni 100 napos türelmi idő vége. Jönnek az áremelések, az elbocsájtások, Magyarország hitelképessége a mélyponton van, a tokiói pénzpiac egyelőre nem is hajlandó besorolni az országot a nemzetközi hitelskálába, márpedig enélkül pénzt nem ad senki. Egyszóval itt van egy kaotikus helyzet, másfelől itt van egy gyenge, ellenzékére szoruló hatalom, amelyet az egyezkedésből kimaradt parlamenti ellenzék is támad - és saját, egyre hangosabban követelődző jobbszárnya is. Meg kell jegyezni azonban, hogy eközben az erős kéz követelése egyelőre még európai ízzel történik. Végül is gondoljuk meg, nem Horthy-t kívánják vissza, hanem De Gaulle-re vágynak, ami azért más. Részben, mert De Gaulle nem kereszténykurzust csinált, és nem egy abszolut, totalitárius hatalmat. Másrészt - szemben Horthy-val - sikeresnek bizonyult. Ez a különbség jelzi, hogy ha szélsőséges követelésekről van is szó, az még nem a szélsőségek szélsősége. (folyt.) 1990. június 25., hétfő
Vissza »

	- A magyar belpolitika - 3. folyt.
Maradjunk azonban a fő kérdésnél, amelyet Csurka István tesz fel: "Lehet-e erőszakmentes a diktatúrából a demokráciába való átmenet?" A kérdést az eddiginél jobban hitelesíti, hogy nemcsak az MDF radikálisai gondolkodnak el ezen, hanem a liberális értelmiség egy része is. Valóban: képes-e ez a több szálból összeálló parlament működőképes jogállamot teremteni? Átlátja-e, mit csinál egyáltalán? Előfordult-e már bárhol a világban, hogy átmenet nélküli szabadság szakadt a társadalom nyakába? Olyan társadalom nyakába, amely egyelőre megfogalmazatlan, nem differenciált. Létezhetnek-e olyan pártok - amelyek igazából nem is pártok, gyűjtőpártok csupán - mögülük pedig hiányoznak konkrét érdekcsoportok konkrét összefogásai. Nem beláltható-e, hogy ugyanez érvényes a parlamentre is? Súlyos, és még csak érlelődő kérdésfeltevések ezek, amelyekre egyetlen megfigyelő sem adhat elsietett választ. Az erőszak lehetőségéről azonban egy félhivatalos, sőt - legyünk őszinték: egyelőre titkolt - állítást mondhatok. Megbízható források szerint a megszüntetett Munkásőrség által beszolgáltatott fegyverek közül hiányzik 10 ezer darab. Hol lehetnek ezek a fegyverek - amennyiben a hír igaz? Tudjuk, hogy folyik egy titkos fegyvercsempészet Jugoszláviába -, pontosabban Koszovóba. Odakerültek-e, vagy Magyarországon vannak -, és ha igen: kinek a kezében, és mire kívnja ezeket a fegyereket ez a kéz felhasználni? Mert "erős kéz" követelése fenn, és fegyverek lenn -, ez aztán igazán rossz konstrukció. +++ 1990. június 25., hétfő
Vissza »