Rendszerváltás és az MTI

	Pozsgay Imre levele (3. rész)
Nem az zavar, hogy időnként kisebbségbe kerülök vagy vereséget szenvedek, hanem az, hogy eszerint nem vagyok a helyemen. Pontosabban: az ügy, amelyet képviselek, nincs megfelelő helyen a Szocialista Pártban. Ez senkivel szemben sem megrovás vagy elmarasztalás, hanem csak annak a régen felismert ténynek a kimondása, hogy szinte minden parlamenti párt több pártból áll. Ezek egyikében sem találom a helyem. Vagyis én nem ott vagyok, ahol kellene lennem. Az ország érdeke, stabilitása, kormányozhatósága azonban azt kívánja, hogy minél előbb helyükre kerüljenek az ügyek, s velük az emberek. Az én hiányérzetem abból származik, hogy miközben egyik-másik pártban több párt is van, addig - úgy látom - nincs intézményesítve és a parlamentben is képviselve egy olyan nemzeti centrum, amely az egész nemzet érdekeit a már létező, de tovább alakuló népi középosztály értékrendjébe illeszti és ott képviseli. Ebbe az értékrendbe, mint házirend a lakóházba, beletartoznak az európai liberális normák, a szocialista és baloldali értékek, de úgy, hogy tudni lehessen, kinek a házában járunk. És ahol véget ér a házirend, a lakás ajtaja mögött emberek élnek intim családi közösségben, melyben a szolidaritás, a gyengébbek segítése az uralkodó elv a vadon keletkező versenyhelyzetekkel szemben. Ezek a szolidáris otthon-közösségek alkotják a nemzetet, a házirend pedig az európaiságot. Hogy mindez lehetséges a kirekesztés politikája nélkül - a tolerancia és a befogadás jegyében - Magyarországon, arra egy Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Illyés, Bibó adta meg a példát. Ebbe a példasorozatba illesztem a mi nyolcvanas éveinkben összefonódó rendszerváltó ellenzéki és reformmozgalmainkat, amelyeknek egyik szintézését adta az 1987-es lakiteleki találkozó. Azt hiszem, sok bajunk egyik oka, hogy a kapkodva létrehozott s rögtön hatalomittassá vált új pártrendszerben Lakitelek is kisajátítható lett, ezért a szintézis széttört. Mindabból, amit leírtam, látható, hogy nekem nem a Szocialista Párttal van bajom, de nem is a többi párttal, hanem a kialakult pártrendszerrel, amely nem tudta megnyerni a mély válságba sodródó Magyarország népének nagy részét. Szándékom tehát a pártból való kilépéssel nem az volt, hogy megbontsam a parlament egyik pártjának egységét, hanem, hogy egy kis időre szabaddá tegyem magam. A mai pártoktól való függetlenségemet, szabadságomat az ország helyzetének és lehetőségeinek újragondolására szeretném felhasználni. (folyt.köv.) 1990. november 9., péntek 19:20
Vissza » Folytatásokkal »