|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy héttel a blokád után - Közvélemény-kutatás
"... a bizalmi válság nem terjedt ki az egész hatalmi apparátusra:
miközben az emberek nagy része úgy látja, hogy a válságban érintett
miniszterek nem állták meg a helyüket, túlnyomó többségük kedvezően
ítéli meg a rendőrség szerepét.
A felmérés során a megkérdezettek legnagyobb része, 63 százaléka
a kormányt tette felelőssé a konfliktus kirobbanásáért. 19
százalékuk egyaránt hibáztatta a kormányt és a taxisokat, és csak 10
százalékuk marasztalta el pusztán a fuvarozókat. "
BBC, Késő esti Panoráma:
Orbán-interjú
" A helyzet a következő: a Fidesz az MDF-kormányba nem megy be.
Még ha be akarnánk menni, akkor sem volna erre
lehetőség, mert nem várható a kormány átalakítása, tehát koalíciós
szélesítésre nem fog sor kerülni. Ez a dolog egyik oldala. A dolog
másik oldala, hogy mindig van valami aktuális ügy, ami miatt
előkerül ez a kérdés. Az aktuális ügy most éppen a budapesti
főpolgármester és alpolgármesterség kérdése."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay Imre levele (2. rész)
|
És mire napvilágra jutottunk, akkorra már megváltozott az egész kelet-európai helyzet. A szabad levegőn rosszabb volt, mint a törmelékek alatt. Metsző, jeges szél fogadott bennünket. Kerestünk egy szélvédte menedéket, ahol összemelegedhetünk. Ez lett a Szocialista Párt. Mire sebeinket nyalogatva lábra kaptunk, kialakult bennünk valamiféle sajátos szolidaritás: a menedékből csak együtt léphetünk ki, s azokkal az indulatokkal, amelyek ott kialakultak bennünk. Méltatlan ellenfeleink is megtettek mindent, hogy ezek az indulatok ne csillapodjanak.
Az elmúlt év októberétől máig történteket mindenki ismeri. E fenti metaforikus képben is csak azért volt szükség felidézésükre, mert jelezni szerettem volna azokat a körülményeket, amelyek eddigi magatartásomat meghatározták.
Mostani lépésem nyomán jogosan kérdezhetik harcostársaim: ha kitartottam a legnehezebb időkben, miért hagyom el őket most, amikor enyhülni kezd a pártpolitikai légkör, az ellenzéki oldalon pedig már valamiféle együttműködés lehetősége is látszik. - Hát pontosan ezért Mert remények és néha a kétségbeesés határáig sodró kételyek között kitartottam a bajok, viharok idején. Talán mindenki közül a legkevesebb okkal, vállaltam az utódpártiság bélyegét, a hatalomátmentés vádját. Saját erkölcsi tőkém nagy részét feláldozva, de az áldozatot meg nem bánva, végigcsináltam küzdőtársaimmal négy választást. Fogyatkozó személyes becsvággyal, időnként némelyik párttársam gáncsoskodása mellett is őszintén vettem részt ebben a vesszőfutásban, mert szerettem volna, ha a szocialisták igazi nemzeti erővé válnak az egyre késlekedő újjáépítésben. Eközben küzdöttem a rossz közérzettől szabadulni akaró elvtársaim türelmetlenségével, a hatalmonkívüliséget megszokni nem tudók revansvágyával.
Ebben a légkörben nem tudtam elkerülni a rossz kompromisszumokat, tévedéseket, melyekért utólag is vállalnom kell a felelősséget. Májusban például, a kongresszus első fordulóján - rosszul taktikázva - még megpróbáltam elhárítani a népszavazásra szólító kezdeményezést. Aztán az egész párttal együtt mégis belekeveredtem egy eleve bukásra ítélt akcióba.
A példát nem döntésem igazolására említem, hanem olyan tapasztalatként, mely arra int, hogy ebben - az általam továbbra is becsült pártban - nézeteimmel, érveimmel - meggyőződésem szerint - a megérdemeltnél sokkal kisebb hatást érhetek el. (folyt.köv.)
1990. november 9., péntek 19:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|