Rendszerváltás és az MTI

	India: V. P. Szingh felemelkedése és bukása (1.rész)
Újdelhi, 1990. november 9. péntek (MTI-Panoráma) - Egymásba érő válságokban bővelkedő, feszült és zaklatott időszak volt Indiában az a 11 hónap, amelyet az ország hetedik miniszterelnöke, a minap parlamenti úton megbuktatott Visvanath Pratap Szingh hivatalában töltött. A Nemzeti Kongresszus (I) tavaly novemberi választási veresége után sokan az ő személyében láttak garanciát arra, hogy a kongresszus centrista ellenzéke, a hetvenes évek végének látványos kudarcát feledtetve, ezúttal sikerrel lesz úrrá az ország - de legelsősorban is a saját maga - számos problémáján. A kísérlet eddigi eredményei meglehetősen kiábrándítóak, s a Szingh-kormány lemondása után legalább annyi a jövőt illető kérdőjel, mint az elmúlt 11 hónapban bármikor. India függetlenné válása óta Visvanath Pratap Szingh az első miniszterelnök, akinek kormánya azért volt kénytelen távozni, mert a parlament megvonta tőle a bizalmat. Személy szerint Szinghet ez annál is fájdalmasabban érintheti, mert az előző, kongresszus párti kormány botrányokkal tarkított időszaka után a közélet tisztaságának,, az ,,értékelvű politikának,, a jelszavaival lépett fel. Ha őszintén hitt is az általa vallott elvekben, és ha cselekedeteit valóban csak elvek vezérelték is - politikai ellenfelei ezt most szenvedélyesen tagadják -, rá kellett ébrednie, hogy India e pillanatban uralkodó társadalmi és politikai viszonyai nem tűrik a messianisztikus hevületet. Egyesek szerint a ,,Radzsat,, (ahogy gyakran nevezik) e felismerésnek már akkor meg kellett volna érintenie, amikor elődje, Radzsiv Gandhi kormányának pénzügy-, majd védelmi minisztereként belebukott az adómorál javítására, illetve bizonyos kétes hátterű fegyverügyletek kivizsgálására tett erőfeszítéseibe. Mindenesetre Gandhival ,,elvi,, okok miatt különbözött össze, s miután 1987-ben kizárták a Kongresszus (I) pártból, nagy lendülettel látott hozzá, hogy megteremtse annak centrista alternatíváját. A Dzsanata Dal létrehozása, majd tavalyi választási győzelme - úgy tünt - fényesen igazolta törekvéseinek helyességét. (folyt.) 1990. november 9., péntek 11:48
Vissza »

	India: V. P. Szingh felemelkedése és bukása (2.rész)
A Dzsanata-kormány azonban szépséghibával jött a világra: nem tudott volna megállni a lábán a jobboldali, nacionalista színezetű Bharatija Dzsanata Párt (BJP), valamint a baloldali pártok ,,konstruktívnak, ám kritikusnak,, igért támogatása nélkül. Ennek ellenére sokan hittek abban, hogy ez a billegő, aszimmetrikus formáció életképes marad, s a koalíció kitölti mandátumának teljes, ötéves időszakát. Csakhogy annak idején a Dzsanata Dal maga is különféle pártok, párttöredékek, frakciók összeolvadásából jött létre. Ennek nyomait nemhogy kormányra kerülésekor, de egészen a legutóbbi időkig viselte, s e pillanatban is már csak azért nem viseli, mert néhány nappal ezelőtt formálisan is kettészakadt. Az utóbbi 11 hónapra végig rávetették árnyékukat a miniszterelnök és pártbeli riválisai - volt helyettese, Devi Lal és valószínű utóda, Csandra Sekhar -, illetve a Szingh-tábor és ez utóbbiak frakciói közötti hatalmi harcok. Nincs az a magasrendű, akár a legtisztább szándékoktól motivált politikai elv, amely ilyen közegbe kerülve hosszabb ideig felismerhető maradna. Amikor Szingh augusztusban bejelentette, hogy a foglalkoztatási kvóták kiterjesztésével - a társadalmi egyenlőség és igazságosság nevében - erőfeszítést tesz az alsó kasztok felemelésére, saját párthíveinek szűk táborán kívül senki egy percig sem hitte el neki, hogy a társadalmi egyenlőség és igazságosság elvei vezérlik, nem pedig egy bizonyos, igen nagy létszámú potenciális szavazói réteg megnyerése. A leghangosabb kételkedők között volt az akkor már tisztségéből elmozdított Devi Lal, aki - mint a tehetős észak-indiai középparasztság szószólója - maga is igényt tart a szóban forgó szavazói réteg egy részére. A kormányválságot közvetlenül kirobbantó incidens - Lal Krisan Advaninak, a BJP elnökének a letartóztatása - tanulmányba illő módon példázta azt a helyzetet, amikor egy miniszterelnök nagyszámú, különféle irányokba húzó, többé-kevésbé egyenlően erős érdek ütközőpontjába kerül, és lépésre kényszerül. V. P. Szingh csak rosszat léphetett. Letartóztatása pillanatában Advani hindu kereszteshadjáratot folytatott, s éppen az észak-indiai Ajodhjaba tartott, hogy lerombolja az ottani mecsetet, és történelmi, vallási jogokra hivatkozva hindu templomot emeljen a helyén. Ha Szingh nem állítja meg, végképp elidegeníti magától a 110 milliós muzulmán kisebbséget, s ami sokkal rosszabb, azt kockáztatja, hogy a már eddig is súlyos véráldozatokat követelt hindu fanatizmus fékezhetetlen zavargásokba torkollik. Ha megállítja... (folyt.) 1990. november 9., péntek 11:52
Vissza »

	V. P. Szingh felemelkedése és bukása (3.rész)
Október 23-án, amikor a BJP Advani letartóztatása miatt megvonta támogatását Szingh kisebbségi kormányától, a miniszterelnöknek már nyilván nem voltak illúziói kabinetje jövőjét illetően. Az ország jövőjét illetően még lehettek, hihetőleg vannak is. A bizalmi szavazást megelőző vitában arra intette a képviselőket, hogy most már nem kormánya, hanem az indiai demokrácia éltető elemeit jelentő elvek sorsáról van szó, ezért a lelkiismeretük szavára hallgatva döntsenek. Tette ezt annak tudatában, hogy hamarosan legelszántabb riválisa, a pártütő Csandra Sekhar fog kormányt alakítani, mégpedig a tavalyi választásokon legyőzött Kongresszus (I) támogatásával. Visvanath Pratap Szingh sem csillagának látványos emelkedését, sem drámaian gyors lehullását nem tudná elvekre apelláló észérvekkel magyarázni. Marad a hit. +++ Erdész Jenő (Újdelhi), MTI-Panoráma 1990. november 9., péntek 11:54
Vissza »