|
|
|
|
Kenjük a sajtóra
- 1.
|
1990 november 8. csütörtök (Newsweek/MTI-Panoráma) - Robert
Samuelson írt a fenti címmel cikket a Newsweek cimű amerikai hetilap
legfrissebb számában. Az alábbiakban közöljük a cikk tartalmilag
legfontosabb megállapításait.
,,Ezekben a napokban egyre többször halljuk: a sajtó csak bebeszéli, hogy válságban van az ország. Eszerint az elmélet szerint a komor, pesszimista hangú cikkek, műsorok valóban komorságot és lehangoltságot idéznek elő az olvasóban, a nézőben. Az elmélet rémisztő következtetése: az emberek egyre kevesebbet költenek és a gazdaság hajója megfeneklik.
Rendkívül primitív és persze, teljesen hibás ez az elmélet. Rögtön csak annyit: nem világos, hogy tényleg recesszióban van-e az ország vagy az áruvásárlás csökkenéséről van szó. A harmadik negyedévben kis mértékben nőtt a nemzeti össztermék (GNP), a fogyasztás pedig jelentősen, mintegy évi 3.6 százalékkal növekedett. Ezek a tények csak puszta szócséplésre jók. Az elmélet valójában abban hibázik végzetesen, hogy túlságosan nagynak tünteti fel a sajtó hatalmát.
Gondoljuk csak meg Valóban a sajtó miatt építettek feleslegesen sok irodaházat, valóban a sajtó miatt emelkedett az olajár a júliusi 17-ről 40 dollárra, valóban a sajtó miatt növekedett az infláció az 1987-es 4,4 százalékról 6 százalékra, valóban a sajtó kényszerítette a Szövetségi Bankot, hogy növelje a kamatlábakat az elmúlt két évben az infláció elfojtására? Ezek valóságos problémák, de semmi közük a ,,sajtó által gerjesztett rossz hangulathoz,,. Az emberek saját tapasztalataik alapján reagálnak a dolgokra, vagyis az árak és az álláskilátások alapján. Márpedig az infláció és a munkanélküliség is emelkedett.,,
- Három ,,nagy bününk,, van, nekünk, újságíróknak - folytatódik a Newsweek eszmefuttatása.
,,Előszöris: szenzációhajhászok vagyunk és csak a rossz hírekről írunk.
Másodszor: nem jól csomagoljuk a dolgokat.
Harmadszor: saját tapasztalatainkat rávetítjük a többi emberre.
E három ,,bűn,, keverése azt a bizonyosságot keltheti, hogy tényleg a sajtó a hibás. Túlnyomórészt tényleg pesszimizmust sugallunk. Ám az olvasó és a néző többnyire a saját helyzetéből indul ki és nem veszi annyira figyelembe bírólatainkat. A gazdaság ugyanis saját maga határozza meg ritmusát. Vannak olyan profitszerzési lehetőségek, amelyeket túl nagy hévvel akár az ellenkezőjére is fordíthatunk, vagyis túl sokat költünk megszerzésére. (folyt)
1990. november 8., csütörtök 15:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|