|
|
 |
|
 |
Ismét ,,doppingcsapás,, ... (2. rész)
|
Harry Butch Reynolds az atlétikában ugyanolyan élő legendának
számít - számított (?) -, mint amilyen Ben Johnson volt. A
kosárlabdázó termetű futó alighanem örökre beírta nevét a sportág
történetébe azzal, hogy 1988-ban, Zürichben megjavította Lee
Evansnak az 1968-as mexikói olimpia óta érvényes világrekordját a
400 méteren. A 43.29 másodperces időt aligha fogja egyhamar bárki is
túlszárnyalni, bár Johnson példáját tekintve nem elképzelhető, hogy
ezt majd érvénytelenítik. Ilyen lépésre csak akkor kényszerülhet a
nemzetközi szövetség, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy a futó a
korábbi években sem a legtisztább eszközökkel készült a versenyekre.
Reynolds és Barnes pályafutásában nehéz a közös állomásokat
felfedezni, a két amerikai útja csak most, az egyidőben kirobbant
doppingbotrány kapcsán találkozott. De akárcsak Barnes, Reynolds is
tagadja a megfellebbezhetetlennek tűnő laboratóriumi analízist. A
kitűnő képességű atléta augusztusban az MTI munkatársának kérdésére
hitet tett a doppingellenőrzés megszigorítása mellett, s úgy vélte,
a kíméletlen büntetések elrettentő hatást gyakorolhatnak.
Reynolds akkor a budapesti Hungalu Mentor Nagydíjon vett részt,
s elhúzódó sérülés után tért vissza a futópályára. A magyar
fővárosban csalódást okozott, s maga is tartott attól, hogy nehezen
lendül formába. Azután hamarosan következett az a bizonyos Monte
Carló-i verseny, egy harmadik helyezés, és a végzetes kontroll...
- Határozottan kijelenthetem: soha nem folyamodtam
szteroidokhoz, és a laboratórium téves eredményt közölt a nemzetközi
szövetséggel - mondta Reynolds. - Versenyzőtársaim, akik ismernek,
tanusíthatják, hogy eredményeimet csak az edzésmunkának köszönhetem,
semmiféle külső, tiltott segítséget nem vettem igénybe. Az elmúlt
tíz hónapban ötször teszteltek, soha semmit nem találtak a
mintavétel után. Meggyőződésem, hamarosan kiderül az igazság,
bebizonyosodik: ártatlan vagyok...
Az idén sem unatkoztak az amerikai szövetség vezetői, hiszen,
mint közismert, a tengerentúli versenyzők elég gyakran szerepeltek a
,,doppingkrónikákban,,. Az ellenőrzések következtében világhírű
atléták akadtak fenn a rostán. A legnagyobb név Larry Myricks volt,
aki a távolugrásban hosszú évekig hatalmas küzdelmet vívott Carl
Lewis-zal. Őt ,,visszaesőként,, - Myricks harmadszor (
) bukott meg
- örökre eltiltotta a szövetség. Valamivel szerencsésebbnek
vallhatja magát Greg Foster, a 100 méteres gátfutás világklasszisa,
akit kisebb vétségéért háromhónapos pihenőre ítéltek csupán.
(folyt.köv.)
1990. november 7., szerda 11:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|