|
|
|
|
Kormányválság Indiában (1.rész)
|
Erdész Jenő, az MTI tudósítója jelenti:
Újdelhi, 1990. november 6. kedd (MTI-tud) - A bukás
küszöbére sodródott Visvanath Pratap Szingh indiai miniszterelnök
kedden kijelentette, hogy a kormányzó Dzsanata Dal ,,pozitív választ
adna,, egy nemzeti egységkormány megteremtését célzó javaslatra.
Eltekintve attól, hogy nyilatkozata elhangzásakor - egy nappal a
kormánya sorsáról dönteni hivatott bizalmi szavazás előtt - már két
Dzsanata Dal párt is létezett, a pártok közötti konszenzus helyett
egy sok tekintetben precedens nélkül álló alkotmányos válság
körvonalai bontakoznak ki Indiában.
A Dzsanata Dal kettészakadását követően mind V. P. Szingh, mind a szakadárok vezetőjévé megválasztott és a miniszterelnöki tisztségre pályázó Csandra Sekhar pártpolitikai és alkotmányjogi manőverekkel próbálja a maga oldalára állítani Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnököt. A szerdai bizalmi szavazás kimenetelétől függetlenül ugyanis őrá hárul majd a feladat, hogy elvágja a kormányválság legutóbbi fordulatai nyomán alaposan összegubancolódott gordiuszi csomót.
A miniszterelnök azzal válaszolt az ellene fellázadt Dzsanata-képviselők mintegy nyolcvan fős csoportjának pártütésére, hogy közülük huszonötöt (Csandra Sekhart is) kizárt a pártból. V. P. Szingh húzása mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy még ha el is veszíti a bizalmi szavazást - efelől immár semmi kétség -, az elnöknek azt a politikust kell majd felkérnie kormányalakításra, aki a legerősebb párt élén áll, vagy a legnagyobb számú képviselő támogatására számíthat. (folyt.)
1990. november 6., kedd 18:58
|
Vissza »
|
|
Kormányválság Indiában (2.rész)
|
Csandra Sekhar az alsóház elnökénél tiltakozott a kormányfő lépése miatt, amelynek hatását azzal igyekezett kivédeni, hogy szakadár csoportjának önálló pártként kért helyet az alsóházban, a Lok Szabhában. Jogi értelemben a pártszakadás akkor következne be, ha a Dzsanata Dal 115 főnyire olvadt parlamenti csoportjának további egyharmada is átállna hozzá, mert egyharmadnál kevesebb képviselő kiválását az indiai párttörvények ,,dezertálásnak,, minősítik és a mandátum megvonásával sújtják.
Ebben a helyzetben Ramaszvami Venkataraman elnök több lehetőség közül választhat. Első lépésben kormányalakításra kérheti fel a legerősebb párt vezetőjét - az adott esetben ez pedig nem más, mint a bukott kormányfő, Radzsiv Gandhi lenne, akinek Nemzeti Kongresszusa (I) 195 mandátumot birtokol a Lok Szabhaban. Értesülések szerint azonban Radzsiv Gandhi nem szívesen állna kötélnek: előnyben részesíti azt a megoldást, hogy - szövetségeseivel együtt - külső támogatást nyújt Csandra Sekhar csoportjának. Az elnök elméletileg Csandra Sekhart is felkérheti kormányalakításra, ám ehhez a lázadó Dzsanata-frakció vezérének bizonyítania kellene, hogy többségi támogatásra számíthat. További lehetőség a parlament feloszlatása és időközi választások kiírása, ezt viszont a legtöbb párt ellenzi. A kusza helyzet egyik paradox vonása, hogy az új választások gondolatát éppen az a két politikai erő támogatja, amelyek összeütközése a válságot kirobbantotta: a Dzsanata Dal Szingh-párti tábora és a Bharatija Dzsanata Párt. +++
1990. november 6., kedd 19:04
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|