|
|
|
|
Munkásőrség a határon
|
München, 1989. augusztus 26. (SZER, Világhíradó) - Németh Miklós és Horn Gyula bonni villámlátogatásával gyakorlatilag egyidőben szemmel láthatóan megerősítették Magyarország nyugati határának védelmét - idézőjelek között -, azokkal a keletnémet polgárokkal szemben, akik az ország területéről próbálnak nagy számban átmenekülni Ausztriába. Mindaz, ami manapság Magyarország nyugati határán végbemegy, szemléltetően bizonyítja, hogy az országhatár megnyitása, mondhatni európaizálása, nem is olyan egyszerű feladat. Feltétlenül több annál, minthogy felszedik az aknamezőt, szétvagdossák a szögesdrótot. Bár ezek kétségkivül nagyon fontos, és tegyük hozzá hálás mozzanatai ennek a folyamatnak. A vilógsajtó beszámol a vasfüggöny lebontásáról, az emlékmütyürkévé szelídített szögesdrót- darabot vegyesvállakozásban el lehet adni valutáért. Az ország miniszterelnöke megajándékozhatja vele az Egyesült Államok elnökét. Mondom, mindez nagyon fontos, de nem elég. A vasfüggöny nemcsak szögesdrótból áll, hanem többek között abból is, hogy a határőrség szigorúan ellenőrzi, nehogy kiléphessen az országból egy bizonyos idegen állam polgára. Éppen azért, mert az a bizonyos állam Magyarországgal közösen ugyanazon a katonai szövetségnek a tagja. És már a humánum kétségbevonhatatlan megnyilvánulásaként kell elismerni, hogy a határőrök utasítást kaptak, nem használhatják fegyverüket azon igyekezetükben, hogy az illető állam polgárainak az országból való távozását megakadályozzák. Viszont, a határőrség ezen kétségtelenül nehéz feladat teljesítése érdekében igénybevehet, mint most kiderült, jó ideje igénybe is vesz, lelkes közreműdödőket, amolyan segédhatárőröket. Akik hétvégi társadalmi munkán segítenek összefogdosni annak a bizonyos idegen államnak a polgárait, hogy lehetőleg minél kevesebb tudjon átmenekülni a nyitottnak minősített határon. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|