|
|
 |
|
 |
A munkavállalók és a válság
|
---------------------------
München, 1990. november 1. (SZER, Magyar híradó, Farkas Pál) -
Sokan és sokféleképpen fogják még értékelni a múlt hétvégi
benzinháború eseményeit. Az azonban valószínűleg sohasem derül ki:
vajon a kormány tudatosan élezte, szinte a belpolitikai
robbanáshelyzetig a feszültséget, vagy csak rosszul mérte fel
helyzetét és politikailag éretlen megoldást választott?
Mégsem lennék meglepve, ha egyértelműen kiderülne, hogy e
látszólag igencsak kockázatos válság kezelési módszere egyáltalán
nem nélkülözte a tudatos elemeket. A nehéz tárgyalások utáni
eufóriában ugyanis lankad a figyelem, és megeshet, hogy benzinár
emelésének időleges felfüggesztéséhez között liberalizációs
törvényjavaslat jóval könnyebben és kevesebb kritikával jut el a
parlamenti szentesítésig. Pedig ha eljut - energiaipari szakemberek
egybehangzó véleménye szerint - az még az eredetileg javasoltnál is
magasabb, 70 forint körüli benzinárat eredményezhet.
Ami ebben a sajátos helyzetben az állampolgárok szempontjából
mégis bíztató, az a társadalmi csoportok között végre kialakulni
látszó új érdekegyeztetési rend.
Az augusztusban létrehozott s azóta meglehetősen terméketlen
szakmai vitákat folytató Országos Érdekegyeztető Tanács hirtelen
látványos feléledése a benzinkrízis egyik legnagyobb eredménye
lehet. Kialakulhat az a békés és konstruktív viszony a munkaadók és
munkavállalók között, amely mind a jövőbeli gazdasági siker alapja,
hiszen valódi együttműködési lehetőséget ajánl a dolgozóknak,
tényleges beleszólást saját sorsuk alakításába. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A munkavállalók és a válság - 1. folyt.
|
Ma még sok tényező hátráltatja az eredményesebb munkát. A
Szakszervezetek Országos Tanácsának négy utódszervezete felosztotta
maga között az a hatalmas, 1948-ban államosított szakszervezeti
vagyont, amellyel mindmáig nem számolt el a nyilvánosság előtt.
Ezzel az újonnan alakult, alulról építkező szervezetek - a Független
Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Szolidaritás Munkásszövetség
és a Munkástanácsok Országos Szövetsége - támadásainak állandó
kereszttüzében áll, hiszen utóbbiaknak hosszú távon a léte függ
attól, részesülhetnek-e a jövőben ennek a vagyonnak a hozadékából.
Nem egyértelmű az sem, hogy milyen szervezetek képviseljék a
munkavállalókat. Megnyugtató mégis, hogy válsághelyzetben mind a
munkavállalók, mind a munkaadók szövetségei felül tudtak emelkedni a
vitákon - felfogva természetesen saját erős érdeküket, felismerve a
lehetőséget a kormány gazdasági diktatúrájának megtörésére.
Ilyen értelemben tárgyaltak a mai Szakszervezeti Kerekasztal
résztvevői is áttekintve a liberalizált üzemanyagár megállapítására
tett munkaadói javaslatot. Egyetértettek annak főbb szakmai
elemeivel, mely szerint a fogyasztási adót, az útalapot és a
biztosítási díjat fix összegben, a kereskedelmi adót fix százalékban
kell megállapítani úgy, hogy a költségvetési bevétel ne lehessen
több a legutóbbi áremelés előtti szintnél.
Kérték a termelői árképzés társadalmi kontroll alá vonását úgy,
hogy a havonkénti ármegállapítás alapja a beszerzési ár súlyozott
átlaga legyen.
A kerekasztal résztvevői foglalkoztak az üzemanyag-áremelés
inflációt gerjesztő és - igen sok termék esetében - várható árnövelő
hatásával, s azok ellentételezési lehetőségeivel a nyugdíjellátás és
szociális ellátás területén. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A munkavállalók és a válság - 2. folyt.
|
A munkavállalók az árliberalizációhoz adott beleegyezésükkel
párhuzamosan természetesen nem tekinthetnek el a bérliberalizáció
mielőbbi napirendre tűzésétől.
Bizonyára nagy figyelemmel kíséri az érdekeegyeztetési vitákat a
benzinár-kompromisszum által csapdába ejtett parlament is, amely a
liberalizációs törvény elfogadásával kormányzati felelősséget vállal
át. Így várható, hogy a jelenleg igencsak lyukas szociális háló
befoltozására és az indokolatlanul alacsony bérszint rendezésére a
törvényjavaslat elfogadása előtt garanciákat követel a kormánytól,
másképp alig hálhat majd tiszta lelkiismerettel a jövőben egyre több
áldozatvállalásra kényszerülő állampolgárok elé. +++
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|