|
|
 |
|
 |
A szovjet energiahelyzet
|
------------------------
München, 1990. október 31. (SZER, A mai nap) - A Szovjetunió
most már nem csk nyersolaj-exportját kénytelen csökkenteni, hanem
földgáz- és villamosenergia exportját is. Nyilvánvaló, hogy a
szovjet energiagazdálkodásban komoly nehézségek merültek fel. Az
energia két fő forrása a Szovjetunióban a nyersolaj és a nukleáris
erőművek.
Kevéssé ismert, hogy a Szovjetunió volt az elmúlt évtizedekben a
világ legnagyobb exportőre. Mi történt ezzel a fontos energia
forrással az elmúlt években?
- A Szovjetuniónak legendás kőolaj és földgáz tartalékai vannak,
nem kevésbé legendás az iparágban mutatkozó káosz, fecsérlés, hozzá
nem értés, műszaki felkészületlenség.
Az ország valutabevételeinek javarésze az olajból származik és
az öbölválság következtében felszökött olajár révén Moszkva igen jó
üzleteket csinálhatna - mégsem ez történik.
A termelés és ezzel párhuzamosan a kivitel is csökken. Mindez
annak ellenére, hogy Nyugat-Szibériában 500 - már felfedezett -
olajmező közül csupán 123-nál folyik a kitermelés.
Szakértők szerint a szibériai olajtartalékoknak még több mint 90
százaléka érintetlen. Mégis arra számítanak, hogy a termelés még jó
ideig csökkeni fog. Mindenekelőtt azért, mert a legkönnyebben
megközelíthető helyekről már kibányászták a kőolajat. Továbbá azért,
mert teljesen elavult technológiával dolgoznak, a felszereléseknek
legfeljebb 15 százaléka üti meg a nyugati színvonalat.
A kőolajipar számára a legfontosabb berendezéseket,
felszereléseket ráadásul Azerbajdzsánban gyártják, ahol a termelést
súlyosan hátráltatják a nemzetiségi hátterű zavargások. (folyt.)
1990. október 31., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A szovjet energiahelyzet - 1. folyt.
|
Bár Nyugat-Szibériában minden kőolajmező közepén földgáz is van,
amit kézenfekvő lenne az olaj alá pumpálni és azt ilyen módon a
felszínre nyomni - nem ez történik. A szovjet ipar 15 éve képtelen
előállítani a megfelelő szivattyúkat, kompresszorokat, ehelyett
vizet pumpálnak be - ennek a következménye az, hogy súlyosan
rozsdásodnak az olajvezetékek.
Nyugat-Szibériában évente mintegy 40 ezerszer történik baleset a
vezetékeknél. Azt, hogy valahol léket kapott a cső, egyedül abból
tudják megállapítani, hogy a végén nem érkezik meg a várt olaj. Az
ellenőrzés, karbantartás teljesen ismeretlen fogalom.
Ami pedig a kérdés pénzügyi oldalát illeti, a mesterséges
szovjet árak mellett nem lehet nyereséges az iparág, márpedig az
energiahordozók árának emelése a közeli jövőben nem várható. A
legutóbbi reformprogram az energia árak befagyasztását irányozza
elő. A világpiaci ár bevezetése teljességgel elképzelhetetlen, mivel
az egész gazdaság összeomlását vonná maga után.
A kőolajipar helyzetét tovább bonyolítja az, hogy tisztázatlan a
jogi helyzet is, mert az olajmezők fölött a köztársaság rendelkezik.
A kutató, illetve fejlesztő munkát azonban a központi szovjet
kormány támogatásával különféle szovjet vállalatok végzik. A
törvények ellentmondanak egymásnak.
Ez a politikailag és jogilag zavaros helyzet részben -
legalábbis papíron - rendeződhetne az új összszövetségi
szerződéssel, de a szakemberek jobban bíznak abban, hogy a már
élénken érdeklődő nyugati nagyvállalatok vetik meg a lábukat, és
ezek a nagyvállalatok határozzák majd meg, milyen típusú új
törvényekre lesz szükség, nem pedig fordítva. +++
1990. október 31., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|