Rendszerváltás és az MTI

	Gorbacsov beszéde
München, 1989. január 8. (SZER, Világhíradó) - Gorbacsov államfő és pártfőtitkár pénteken beszédet mondott Moszkvában. A 24 órás késéssel nyilvánosságra hozott beszédének főbb pontjaival foglalkozunk: - Ez volt a szovjet pártfőtitkár első nagyszabású beszéde azóta, hogy december derekán visszatért Moszkvába az örményországi földrengés színhelyén tett körútjáról. Az, amit magas rangú pártfunkcionáriusok, szakértők és a szellemi elit más képviselői előtt elmondott, több szempontból is figyelmet érdemel. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a kormány legsürgősebb és legkritikusabb feladata a költségvetés kiegyensúlyozása. A közkiadások drasztikus megnyirbálását javasolta, különösképpen a katonai költségvetését, és nem rejtette véka alá, hogy a helyzet valóban ennyire súlyos. Mint jó politikus, természetesen megnyugtatta hallgatóságát, hogy a katonai téren eszközlendő megtakarítások nem fogják hátrányosan érinteni az ország védelmét, a haderők védelmi készségét. Hogy ez bizonyára valóban így van, arra két adat összehasonlításából lehet következtetni. Míg az Egyesült Államok a nemzeti összterméknek 6,7 százalékát fordítja katonai célokra, a Szovjetunió 17 százalékát. Persze, hogy ez rubelben kifejezve pontosan mit jelent, nem tudni, mert a katonai kiadások összegét a Szovjetunióban államtitokként kezelik. Gorbacsov nem mulasztotta el, hogy a jelen problémáiért a múltat hibáztassa. A főbűn - mondotta - az ország erőforrásainak évtizedes eltékozlása volt rosszul tervezett programokra, olyan munkásokra akik nem dolgoznak, selejtet gyártó vállalatokra, és eközben elhanyagolták mind az alapberuházásokat a mezőgazdaságban, mind az ipar régen esedékes korszerűsítését. Kitért Gorbacsov időben a jelenhez még közelebb álló más gazdasági negatívumokra is: 1985 és 1988 között a nyersolaj világpiaci árának esése az olajexportőr Szovjetuniónak 37 milliárd rubel veszteséget okozott, és ugyanakkor a szeszes italok forgalmazásának korlátozása szintén sokmilliárdos tételtől ütötte el az államkincstárt; a csernobili nukleáris katasztrófa anyagi következménye becslések szerint 12 milliárd rubel, az örményországi földrengésé körülbelül 13 milliárd rubel. Ilyen hatalmas összegek minden ország és nemcsak az anyagilag évtizedek óta nehézségekkel küszködő Szovjetunió költségvetésében is úgyszólván gyógyíthatatlan sebet ütnének. Gorbacsov azonban nyíltan beszélt az afganisztáni hadviselés óriási költségeiről is. Ne is próbáljuk elleplezni - mondotta szó szerint -, hogy csapataink bevetése Afganisztánban nagy kiadásokkal járt. Aligha kétséges, hogy Gorbacsov New York-i bejelentése a szovjet haderő egyoldalú csökkentéséről ellenállásba ütközött az általában konzervatív felfogású szovjet tábornoki kar tagjai részéről, és további megtakarítások katonai téren csak még olajat önthetnek az elégedetlenkedésre, amely egyelőre csak a felszín alatt parázslik. Míg pénteki beszédének eddig idézett részeiből a helyzet reális felmérésének a képe bontakozik ki - amit Gorbacsovtól megszoktunk - , addig más, általa érintett kérdések arra engednek következtetni, mintha olyan ember nyilatkozott volna, aki mindenünnen szorongatva érzi magát. Tónusából ítélve nem annyira támadott, mint inkább védekezett. Egyes bírálói - mondotta nevek említése nélkül - a nemzetiségi zavargások kirobbanását az ő nagyobb demokráciát sürgető felhívásaival hozták összefüggésbe, és vissza szeretnének térni a sztálini önkény módszereihez. Gorbacsov itt még az 1937-es sztálini tisztogatásokra is burkoltan célzott, hozzátéve, hogy "ez számunkra elfogadhatatlan". Némi, alig leplezett aggodalom csendült ki azokból a szavaiból is, hogy - idézzük: "Egyesek egyre nagyobb nosztalgiával regélnek a régi szép időkről, keménykezű vezetésre vágynak. Az ilyen nézetek - tette hozzá Gorbacsov -, már nemcsak érzelmi töltéssel hangzanak el, hanem kezd kialakulni bizonyos filozófiai, sőt politikai körvonaluk is. Védekezésnek minősíthető a pártfőtitkárnak az a kijelentése is, hogy "mi igenis kidolgoztuk programunkat, éspedig jó előre tudjuk, merre megyünk, mit akarunk". A peresztrojka útját már akkor feltérképezték - mondotta Gorbacsov -, amikor ő még át sem vette a hatalmat, és száz részletes tanulmányt készítettek elő szakértők. És arról már ki-ki maga alkosson véleményt, hogy miként értelmezi Gorbacsovnak azt a mondatát, hogy nincs alapja a borúlátásnak és a csüggedésnek, pániknak azután legkevésbé. Végül akár védekezett, akárcsak reálisan értékelte a helyzetet Gorbacsov, azt mindenképpen világosan leszögezte, hogy nem tűrnek el semmilyen kísérletet a kommunista párt támadására a glasznoszty ürügyén, mert: "a Szovjetunió egypártrendszerű állam marad, amelyben a hatalom monopóliuma a párté". Gorbacsov meg nem nevezett ellenfelei, de sajnos mindenki más is levonhatja ebből a megfelelő tanulságot. +++ 1989. január 8., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »