Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (1.rész)
1990. november 14., szerda - Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága szerdai ülésén arról tájékozódott, hogy a kormányzat miként hajtotta végre a Varsói Szerződéshez fűződő magyar viszony felülvizsgálatáról intézkedő országgyűlési határozatot. Az előzményekhez tartozik, hogy a Parlament - hosszas előkészítés után - június 26-i ülésén határozatot hozott Magyarország és a VSZ viszonyáról. A törvényhozás - az 1956-os forradalom kormányának egyik utolsó döntését megerősítve - kinyilvánította Magyarország szándékát a Varsói Szerződésből való kilépésre. Egyben megbízta a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a katonai-politikai tömörülésből történő kilépésről. Ugyanakkor - a kérdés bonyolult nemzetközi összefüggéseire tekintettel - a Parlament arra kérte a kormányt, hogy a tárgalások alkalmával legyen figyelemmel hazánk biztonsági, politikai, jogi és gazdasági érdekeire is. A külügyi és a honvédelmi tárca vezetői most tájékoztatták a törvényhozókat, hogy miként halad az Országgyűlés határozatának végrehajtása. Meiszter Dávid helyettes államtitkár a VSZ-hez fűződő viszony általános megítéléséről adott áttekintést. Hangsúlyozta, hogy a paktummal kapcsolatos álláspont kialakítása szervesen illeszkedik az új, reorientált magyar külpolitika törekvéseinek összességébe. Ennek megfelelően a VSZ megítélésénél elsősorban abból indultak ki, hogy napjainkban merőben új helyzet alakult ki Európában: megszűnt a kontinens kettéosztottsága; a múlté az eddigi ,,blokkbiztonság,,; s a térség államainak biztonságát csak egy új biztonsági rendszer létrehozása szavatolhatná. Egy olyan, ,,sűrű szövésű biztonsági hálót,, kellene a kontinensen kifeszíteni, amelynek egyik tartóoszlopát alkothatnák az alulról szerveződő európai integrációs folyamatok, másik tartóeleme pedig a felülről létrejövő intézményrendszer lenne. Ebben az új biztonsági rendszerben - amelyben a katonai tényezőknek természetszerűleg egyre csökkenő súlya lenne - nincs helye a Varsói Szerződésnek, mivel a blokk nem önkéntes alapon jött létre, nem egyenrangú tagok szervezeteként funkcionált, nem védelmezte tagállamait. A VSZ - amely egy hamis ideológiai megokolásra építkezve alapvetően támadó jellegű paktum volt - nem alkalmas arra, hogy része legyen egy alapvetően kooperatív biztonsági rendszernek. A magyar külpolitika ennek szellemében lépett fel a VSZ különféle tanácskozó fórumain, amelyeken a tagállamok a szervezet jövőjét igyekeztek körvonalazni. (folyt.köv.) 1990. november 14., szerda 18:59
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (2. rész)
Körmendi István, a Külügyminsztérium illetékes főosztályának vezetője a szakértői szintű megbeszélések eredményeit összegezve közölte, hogy a VSZ jövendő struktúrájával foglalkozó kormánymegbízottak befejezték tanácskozásaikat, s elkészítették jelentésüket a Politikai Tanácskozó Testület számára. (Mint ismeretes, a budapesti PTT-ülést a tagállamok a párizsi összeurópai csúcstalálkozót követő időpontra halasztották el.) A szakértői tárgyalások eredményeként a tagállamok - immár de jure is - rögzítik a VSZ közös döntéshozó jellegének megszűnését; formálisan is kimondják a tagok önálló mozgásterének biztosítását. A legfontosabb eredmény azonban minden bizonnyal az a határidő, amely 1991. július 1-jében határozza meg a Varsói Szerződés katonai struktúrája lebontásának határnapját. Ezzel együtt érvényüket vesztik a VSZ nyilvános dokumentumait kiegészítő titkos paktumok is. Annus Antal altábornagy, honvédelmi közigazgatási államtitkár azzal egészítette ki az elmondottakat, hogy a VSZ katonai szervezete - kivéve az egyesített fegyveres erők főparancsnokságát és annak törzsét - de facto nem funkcionál. A magyar honvédség nem vesz részt közös hadgyakorlatokban, Magyarországon nem rendeznek VSZ-gyakorlatokat. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) az elhangzott tájékoztató kapcsán egy elvi jellegű problémát felvető megállapítást tett. Véleménye szerint a kormányzat - bár külpolitikai tevékenysége valóban elismerésre méltó - nem hajtotta végre az Országgyűlés határozatát, amely a VSZ-ből való kilépést jelölte meg célként, álláspontja szerint ugyanis a kormány ebben nem rendelkezik interpretációs joggal. Az elvi jellegű problémákat felvető kérdésre Meiszter Dávid meglehetősen nyílt választ adott: Magyarország számára előnyösebb egy széthullott VSZ, mint a kilépés egy még funkcionáló blokkból. Ezért a magyar külpolitikát az a törekvés vezérelte, hogy mindent megtegyen a Varsói Szerződés széteséséért. A helyettes államtitkár nem osztotta azokat az aggodalmakat sem, amelyek a VSZ széthullása után keletkező biztonsági vákum veszélyeit hangoztatták. Magyarország a VSZ felbomlása esetén sem kerül rosszabb biztonsági pozícióba, mint egy esetleges kilépést követően. A lényeg az, hogy Magyarországnak mindent el kell követnie az európai államokhoz fűződő kooperációs rendszerek kiépítése érdekében, ezzel is erősítve a biztonságnak azokat az elemeit, amelyek kiszoríthatják a katonai tényezőket. Katona Tamás külügyi politikai államtitkár úgy vélekedett, hogy a kormányzat eddigi tevékenységével becsülettel abszolválta az Országgyűlés határozatát; mindenben annak szellemében járt el. Különösen örvendetes, hogy Magyarországnak sikerült támogatókat szereznie törekvéseihez a VSZ kötelékében. (folyt. köv.) 1990. november 14., szerda 19:03
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (3. rész)
A kezdeti tartózkodás után a lengyel, a cseh és a szlovák álláspont is a VSZ lebontása felé közeledett. Ugyanakkor a magyar diplomácia annak veszélyét is el kívánta kerülni, hogy a széthulló nagy tömb helyett valamiféle kis paktum jöjjön létre. Magyarország ugyanis semmiféle németellenes, vagy szovjetellenes tömbhöz sem kíván csatlakozni. Ennek kapcsán a magyar diplomácia második embere hangsúlyozta: Magyarország számára a Szovjetunió - illetve az esetleg annak örökébe lépő állami struktúra - hallatlanul fontos partner. Magyarországnak elementáris gazdasági érdeke, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai minél felhőtlenebbek legyenek. Ezért a politikai államtitkár úgy vélekedett, hogy nem elégséges csupán korrekt viszonyról beszélni a Szovjetunió és Magyarország viszonyrendszerével kapcsolatban. Ami a VSZ lebontását illeti, olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a Szovjetunió számára, hogy tekintélyét megőrizve vonulhasson vissza. A külügyi bizottság tagjai tudomásul vették az elhangzott beszámolókat, s támogatásukról biztosították a kormány VSZ-szel kapcsolatos tevékenységét. (MTI) 1990. november 14., szerda 19:05
Vissza »