Rendszerváltás és az MTI

	Kommentár a népszavazásról
-------------------------- München, 1990. július 29. (SZER, Világhíradó) - A mai napszavazásról hallgassák meg Kasza László kommentárját: Nyolc órakor lezárták az utolsó urnát is. Még nincs jelentés arról, hogy hány szavazókörzetben tartották fontosnak kihasználni a törvényadta lehetőséget és hosszabbították meg a nyitvatartás idejét, de feltételezem: kevés helyen. Két órával ezelőtt ugyanis - hat órakor - világosan lehetett már látni: aki szavazni akart, az már felkereste a szavazóhelyiséget, neki nem kellett hosszabbítás. Aki pedig úgy döntött, hogy nem vesz részt - nos, annak hiába lennének nyitva az urnák akár holnap reggelig is - akkor sem menne. Véget ért tehát egy népszavazás, amely iránt a véleménynyilvánításra jogosult állampolgárok - ahogy azt ebben a pillanatban meg lehet ítélni - 12-13 százaléka mutatott érdeklődést. Azt mondani, hogy ez volt a magyar parlamentarizmus történetének legfeleslegesebb népszavazása: jogos ugyan, de nem sokat jelent - lévén mindössze a második. De azt, hogy felesleges volt, azt mondhatjuk - legalábbis ennek tartja a választópolgár, és az ő véleménye megfellebbezhetetlen. Lássuk most először a népszavazás kimenetelének következményeit. Első számú következmény, hogy a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja - amennyiben a két legnagyobb párt: az MDF és az SZDSZ idevonatkozó alkotmánymódosítási javaslatát, amelyet egyezményük is tartalmaz, a képviselők kétharmada támogatja. Mert ehhez kevés kétség fér: elfogadhatjuk kiindulási alapnak. Így elméletileg akár már holnap az Országgyűlés elé kerülhet a kérdés, és Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnököt állandósíthatja hivatalában. Ebben az esetben megszűnne Szabad György ideiglenes volta is az Országgyűlés elnöki székében. (folyt.) 1990. július 29., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kommentár a népszavazásról - 1. folyt.
De akár holnap, akár néhány nappal később kerül erre sor: a rendszerváltás - az ország ezen két fontos közjogi méltóságának személyét illetően - befejeződik. A mai nap további politikai következményei nem ennyire egyértelműek. Nem lehet ugyanis tudni, hogy a népszavazást kezdeményező MSZP tekintélyére milyen hatással lesz a társadalom döntő többségének érdektelensége. A választási részvétel megközelítő pontossággal mutatja azt a rokonszenvet, amely megnyilvánul ma a volt állampárt utódjával szemben: hozzávetőlegesen megfelel az MSZP választásokon elért arányszámának. Ma még nem lehet választ adni arra a kérdésre, hogy ez a mai sikertelenség egyfajta szekértábor-hangulatot kelt és még jobban összekovácsolja a társadalomnak ezt a különös tizenegynehány százalékát - vagy meggyorsítja a szétmálás folyamatát. A másik vesztese az MSZP-én kívül Király Zoltán képviselő a mai népszavazással, aki személyes tekintélyét vetette latba a népszavazás sikeres kimenetele érdekében. Ki tudja, hogy neki az ártott-e többet, hogy felhívása ellenére is ilyen kevesen mentek el szavazni - vagy az, hogy neve összekapcsolódott az MSZP-vel. A vesztesek megnevezéséből arra lehetne következtetni, hogy nyertes ugyanakkor a parlamentben képviselt többi párt. Ez csak sok fenntartással igaz. Kétségtelen, hogy mindegyik remélte, hogy az 50 százalék alatti választási részvétel leveszi a kérdést a napirendről. A kisgazdák meg is mondták ezt, és bojkottra szólították fel választóikat. De mégis; egy demokráciában nem lehet cél úgy eredményeket elérni, hogy a választók nagy százaléka nem él szavazati jogával, bojkottálja a választásokat. Persze ahhoz, hogy ezt kiküszöböljék, az kell, hogy a döntésre váró kérdéseket jól megválogassák. Azoknak fontosnak, közérdekűnek és igazán a népszuverén döntésére várónak kell lenniük. Ez a mostani kérdésfeltevés, lásd: részvétel - nem volt az. És ezzel ismét visszajutottunk azok felelősségéhez, akik kierőszakolták ezt a mostani népszavazást. +++ 1990. július 29., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »