Rendszerváltás és az MTI

	Rendkívüli parancsnoki értekezlet a Munkásőrségben (1. rész)
1989. október 21., szombat - A Munkásőrség megszűnévésel összefüggő feladatok, a harci és a technikai eszközök biztonságos átirányításával kapcsolatos kérdések kidolgozására és végrehajtására a Minisztertanács Markovics Ferencet, a kormány mellett működő védelmi iroda vezetőjét nevezte ki kormánybiztosnak - jelentette be Németh Miklós miniszterelnök a Munkásőrség Országos Parancsnokságán, szombaton. A kormányfő, megköszönve Borbély Sándor munkáját, felmentette országos parancsnoki tisztségéből. A rendkívüli munkásőr-parancsnoki ülésre azután került sor, hogy az Országgyűlés törvényben deklarálta a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetését. A képviselők kimondták azt is, hogy Magyarországon a honvédségen és a rendőrségen kívül más fegyveres testület nem működhet, s a Munkásőrség helyett semmiféle fegyveres testület nem szervezhető politikai célokra. Németh Miklós a Parlament döntését indokolva hangoztatta: a Munkásőrség történelmi hivatását betöltötte, az a társadalmi szükséglet, amely életre hívta, már egy ideje megszűnt létezni. Emlékeztetett, hogy a döntést szélsőséges indulatok előzték meg, de a határozatot nem ez váltotta ki. Az alapvető indok: a Munkásőrség mint fegyveres testület nem illeszthető abba az állami berendezkedésbe, amelynek sarkalatos törvényeit a minap hagyta jóvá az Országgyűlés. Ez a rendszer a többpártiság elvén alapuló parlamenti demokrácia, a hatalommegosztás logikájára épülő jogállam, a parlamenti köztársaság. Ebből következik, hogy a hatalom politikai arculatát a nép döntése alapján szabadon választott parlament, az általa megválasztott kormány fogja meghatározni. A miniszterelnök kiemelte: a baloldal a harcot nem adta föl, de ezt nem az eleve elrendeltség pozíciójából, az állampárt és a pártállam biztos bástyái mögül kívánja megvívni adminisztratív eszközökkel egy korlátozott lehetőségű és mozgásszabadságú ellenzékkel szemben, hanem olyan körülmények között, amikor a nép bizalmáért minden egyes személyiség és szervezet azonos feltételekkel küzdhet. Németh Miklós ezzel összefüggésben rámutatott: nem tagadható, hogy a tőkés restauráció, a háború előtti viszonyokhoz való visszatérés igénye, egészében a jobboldal gondolatrendszere is jelen van a mai, meglehetősen zavaros közvéleményben. Ezzel azonban nemcsak a szocialisták, hanem a nép többsége is szembeszáll, nem erőszakkal, nem is tiltással, hanem a politikai harc módszereivel - tette hozzá. (folyt.köv.) 1989. október 21., szombat 14:02
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Rendkívüli parancsnoki értekezlet a Munkásőrségben (2. rész)
A kormányfő hangsúlyosan szólt arról, hogy Magyarországon már hosszabb ideje nincs politikai erőszak. A Munkásőrség működése során mindvégig tiszteletben tartotta a törvényeket, erősítette az ország törvényes rendjét, és önfeláldozóan részt vett a természeti csapások következményeinek elhárításában. A munkásőrök erejüket és idejüket nem kímélve végeztek társadalmi munkát, segítették a határőrség és a rendőrség tevékenységét, de soha senkivel szemben nem léptek fel önkényesen politikai célok érdekében. A miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai pluralizmus körülményei között az állami élet fórumai, mindenekelőtt az Országgyűlés heves politikai csaták színterévé válik. E rendszerben másképp érvényesül a kormányzat stabilitása, hiszen a politikai erőviszonyok függvényében a múltbelinél jóval gyakrabban kerül sor teljes, vagy részleges kormányátalakításra. Ahhoz, hogy ezek a változások ne veszélyeztessék az ország stabilitását, ne vezessenek anarchiához és káoszhoz, ezáltal ne nyissanak utat a diktatórikus hatalomgyakorlás felé, arra van szükség, hogy bizonyos nemzeti intézmények a politikai harcoktól függetlenül, folyamatosan működjenek, az egész nemzet érdekét szolgálják. A kormányfő szerint, ha megengednénk, hogy a fegyveres erők - a hadsereg és a rendőrség - politikai harcok színterévé vagy netán eszközévé váljanak, az a nemzet tragédiájához vezethetne. A kormányfő kitért arra is, hogy a Munkásőrség soha nem tagadta, hogy politikai arculatú testület, s ez akkor is igaz, ha legutóbb már a Minisztertanács felügyelete alá tartozott, és tagjai között voltak pártonkívüliek vagy újabban más pártok tagjai is. Németh Miklós szerint a Munkásőrségnek politikamentes testületté való átalakítása rossz kompromisszum lenne, amely sem a munkásőröket, sem a közvéleményt nem elégítené ki. Egy politikamentes Munkásőrség ugyanis nem lenne folytatója, megújítója a Munkásőrség hagyományainak, az már egy más, funkcióját vesztett szervezet lenne. A miniszterelnök a szervezet munkáját értékelve rámutatott arra, hogy nem lehet eltekinteni azoktól a konkrét történelmi körülményektől, amelyek között a Munkásőrség megalakult. 1956-ot ma véres tragédiába torkolló népfelkelésnek látjuk, amelyben a magyar nép elemi erővel fejezte ki a szabadság és a méltó emberi lét iránti igényét. Az akkori események nemcsak azért nevezhetők tragédiának, mert a Szovjetunió nagyhatalmi politikája nem tette lehetővé, hogy a folyamatok nyugvópontra jussanak, hanem azért is, mert polgárháború robbant ki, és a barikád mindkét oldalán úgy gondolták: a hazáért és az igaz ügyért harcolnak. (folyt.köv.) 1989. október 21., szombat 14:06
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Rendkívüli parancsnoki értekezlet a Munkásőrségben (3. rész)
A kormányfő a közelmúlt történéseinek lényegét abban látta, hogy a hatalmon lévő párt és a kormány haladó erői felismerték: a korábbi rend válságba vitte az országot, a nemzet érdekei gyökeres változást igényelnek a társadalmi, a politikai és a gazdasági berendezkedésben. Igaz, a felismerés nem azonnal született meg. Kezdetben sokan azt gondolták, elég a személyek cseréje, a létező modell kereteinek kitágítása és kijutunk a válságból. A mai kormányzat saját sorsát illetően is komoly kockázatot vállalt, amikor lemondott a pártállami rendszerben számára biztosított hatalom kényelmes monopóliumáról, vállalva saját körein belül is az éles vitákat, konfliktusokat, teret nyitva a demokráciának, a nép szabad döntésén alapuló megmérettetésnek. Németh Miklós hangoztatta: a kormány erkölcsi kötelességének érzi, hogy szembeszálljon a felelőtlen hangulatkeltéssel. A politikai hecc-kampányok, a tisztességes dolgozókat kigúnyoló megnyilatkozások nem a demokrácia útját egyengetik, hanem a régi reflexeket idézik fel. A Munkásőrség munkáját megköszönve emlékeztetett: a testületben a több mint három évtized alatt 200 ezren teljesítettek szolgálatot sok lemondással. Olyan állami feladatok végrehajtásában vettek részt, amelyek értéke sem időben, sem emberi energiában, sem pénzben nem mérhető. Végezetül rámutatott: a szervezet megszűnésével a Munkásőrség volt tagjai emberileg nem lesznek kevesebbek. A demokrácia megteremtése módot ad arra, hogy másokkal együtt többek legyenek. Borbély Sándor válaszában közölte: azonosul az elmondottakkal, s ezt a magatartást kérte a Munkásőrség valamennyi tagjától is. A megyei parancsnokokon keresztül üzenetet intézett az állományhoz: felemelt fejjel köszönjenek el a csapatzászlótól. Rezignált hangon szólt arról, hogy ha az elképzelt fejlődésnek a testület akadálya volt, akkor azt valóban el kell tüntetni. Borbély Sándor szerint a Munkásőrség gazdálkodásában az elmúlt másfél évtizedben reformértékű lépések történtek, s hangoztatta azt is, hogy a társ fegyveres erőkkel és testületekkel mindig példás volt az együttműködésük. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter felszólalásában megköszönte a Munkásőrség áldozatos tevékenységét, amelyet a védelem érdekében kifejtett. Hozzátette, hogy bizonyára sokan nehezen fogják emberileg megélni a történteket, ehhez kérte a parancsnokok segítségét. A legfontosabb azt tudatosítani, hogy semmi sem veszett kárba abból, amit e kollektíva végzett. (MTI) 1989. október 21., szombat 14:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »