Rendszerváltás és az MTI

	Pótválasztások
London, 1989. július 27. (BBC, Londoni panoráma) - Érdemes még közelebbről mmegvizsgálni ezeket a pótválasztásokat. Az induló pártok közül a legjobban a Magyar Demokrata Fórum szerepelt, és ezért délután felhívtam Bíró Zoltánt, a Fórum ügyvivő elnökét, hogy tisztázzunk egy-két kérdést a pótválasztások ügyében. Először azt tudakoltam tőle, hogy mennyire segít a gödöllői választási győzelem, ahol az ellenzék jelöltje, Roszik Gábor került be az Országgyűlésbe? - Természetesen sokat segített, hiszen nagyon szép, tiszta győzelem volt, és az ilyen típusú győzelmek azok mindig segítenek, különösen egy induló mozgalom esetében és ráadásul egy igencsak izgalmas választás előtt. Ez mindenképpen presztízsnövelő tényező, és Roszik Gábor személyében népszerű és tiszta ember került a parlamentbe. - Milyen visszhangja volt ennek a választási győzelemnek? - Amit én a visszhangról tudok, az természetesen nagyon jó. Egyrészt Gödöllőn igen jó hatású volt ez a győzelem - de hát messze túl Gödöllőn, országosan is nagyon jó visszhangja van -, Roszik Gábor nagyon sok gratulációt kapott, és ez úgy rakódik le a köztudatban, mint egy olyan győzelem, ami első hosszú-hosszú évek, évtizedek után, amikor végre olyan jelölt kerül a parlamentbe, akit a választói akartak mindenképpen bejuttatni, meglehetősen erős versenyben. - Volt az esemény iránt kellő érdeklődés a magyar tömegtájékoztatási szervek részéről? - Azt nem mondhatnám. Korrekt módon közölték - a Magyar Nemzet kiváltképpen - közölték az eredményeket, az adatokat, a számokat, közöltek mellé némi értékelést is, de az, hogy ennek az eseménynek a súlya úgy lenne jelen a magyar sajtóban, ahogyan az énszerintem a köztudatban van jelen, arról én nem beszélhetek. (folyt.) 1989. július 27., csütörtök
Vissza »

	- Pótválasztások - 1. folyt.
- Mert külföldön nagyon jelentős eseménynek könyvelték el -, az angol sajtót láttam, teljesen egyedülálló dolognak tartották, hogy az első ellenzéki jelölt 40 év óta, bekerült az Országházba. - Én azt hiszem, hogy ennyiben a külföldi sajtó mindenképpen korrektebb és pontosabb volt, tehát jobban mérte fel - érthető okokból - az esemény jelentőségét. Más szempontból azonban feltűnő volt számomra az, hogy a szegedi és a félegyházi és kecskeméti eseményeket viszont úgyanúgy értékelte - sőt: talán még hangosabban értékelte kudarcként -, mint a hazai sajtó. Na most ez furcsa a számomra, hiszen ha a tényeket nézzük, az adatokat, a számokat nézzük, és azokat a viszonyokat, amelyek között a jelöltjeink indultak, akkor ez teljes értékű győzelemnek könyvelhető el: hogy tudniillik Szegeden is és Kecskeméten is első helyen futott be az MDF jelöltje. Kudarc a szegedi, a kecskeméti abból a szempontból, hogy nem mentek el sokan szavazni -, de nem a mi kudarcunk, hanem 40 év kudarca. Tehát annak a politikai helyzetnek a kudarca, abból fakadó kudarc, hogy itt 40 év után nemcsak átmeneti állapot alakult ki, hanem hát egy bizonyos értelemben zavarban lévő társadalom, aminek ilyen rossz következménye is van: hogy az emberek úgy érzik, hogy most nem muszáj elmenniük szavazni, tehát nem is mennek el. Ezzel mintegy nemet mondva a politizálásra általában, olyan helyzetben, amikor nagyon fontos lenne, hogy szavazzanak, és valóban válasszanak. (folyt.) 1989. július 27., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Pótválasztások - 2. folyt.
- Nagyon félek mindig az ilyen jóslásoktól, de ha kérdezi, akkor én azt mondhatom, hogy én Szegeden és Kecskeméten egyértelműen jónak tartom az MDF esélyeit változatlanul. Kiskunfélegyházán lehet, hogy egy kicsit jobb lesz az esély, mint amit a korábbi eredmény mutatott. Egy esetben lennék nagyon szomorú: ha megint az történne, hogy nem mennek el az emberek kellő számban szavazni -, ez ugyanis olyan típusú politikai közönyt, passzívitást jelentene, amely veszélyes lehet. Nem a mostani választásokra - mert ezek a mi szempontunkbkól csak próbaválasztások -, hanem majd az igazi választáskor, amikor majd az új parlamentet kell létrehozni. Ott döntő kérdés lesz az, hogy az emberek vállalják-e az ezzel kapcsolatos politikai gesztust: a szavazást - és főképpen magát a választást. - Hát amennyiben bírálták az ellenzéket általában, az abban az értelemben történt, hogy nem próbálták fölrázni a választó közönséget, a sajtó vagy más segítségével nem tudtak volna kellő pártpropagandát kifejteni? - Nem, nem tudtunk volna. Erre egyszerűen nincs módunk. Hát gondolja el, hogy a magyar ellenzék bármelyik részét nézem is: teljesen eszköztelen. Tehát se saját lapja nincs, nem fér hozzá Szegeden a regionális televízióhoz, nem férnek hozzá a legolvasottabb laphoz, a megyei vagy a regionális lapokhoz, nincs pénzük - és így tovább. Tehát nagyon - hogy úgy mondjam - hátrányos helyzetben indulnak és hátrányos helyzetben maradnak mindvégig a verseny során. Ezt a bírálatot a leghatározottabban visszautasítom, erre egyszerűen nem lett volna módjuk. Mindent megpróbáltak, amit kicsi erejükből, kevés pénzzel meg lehetett tenni - dehát ez természetesen korántsem elégséges. +++ 1989. július 27., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »