Rendszerváltás és az MTI

	Végtisztesség Nagy Imrének (14. rész) - Zimányi Tibor beszéde
A magyar nép akaratának felidézésével sok szó esik a nemzeti megbékélésről. Ezt szívből kívánjuk, azonban - mint mindenütt - a mérlegnek itt is két serpenyője van. Csak azt kérjük, hogy az egyensúly álljon helyre. Ennek két további elengedhetetlen feltétele van: egyrészt valamennyi áldozat megfelelő rehabilitációja. (Ennek jelenlegi üteme és mértéke nem éri el a kívánt színvonalat. Messze vagyunk attól az igazán szerény erkölcsi irányelvtől, amely azt mondja ki, hogy az áldozat helyzete nem lehet rosszabb a törvénysértőkénél.) Másrészt, hogy mindazok, akik a törvénysértések elkövetésében érintettek vagy utólag egyetértésüket fejezték ki, önként távozzanak minden közéleti szereplésből. Csak ezek után válhat őszintévé és teljessé a nemzeti megbékélés. Ezek után sejlik fel számunkra az új ,,fordulat éve,,. Itt, az élet és halál mezsgyéjén ne korlátozzuk magunkat Ha valahol, itt a megsárgult csontokat tartalmazó koporsók előtt el kell mondanom - bármivel járjon is, bárkit bántson is, bármi legyen is a következménye -, hogy téged vádoltak hazaárulással, holott te lettél a hazaárulás klasszikus esetének áldozata, valamennyi küzdőtársaddal együtt. Ha valahol, akkor itt, az egyéni megsemmisülés megrázó pillanatainak felidézésekor már nincs értelme semmi köntörfalazásnak. Ma már hivatalos nyilatkozatok is elismerik, hogy külső hatalmi érdekből politikai gyilkosság történt. De ahol gyilkosság van, ott gyilkos is van A három évtizedes félelem után akkor szabadulunk fel, ha ez kimondhatóvá válik. De éppen a nemzeti megbékélés jegyében nem akarunk semmi bosszút, semmi kérdőrevonást; a gyilkosok büntetése csupán egy legyen, megneveztetésük Óriási egyéni áldozatot hoztatok. Az egyén áldozatának akkor van értelme, ha láthatatlan erővé változik és ez a láthatatlan erő végül is - ha hosszú elfojtás után, ha hosszú elföldelés után is -, de napvilágra tör és a nemzeti öntudat részévé válik. Nem azért vagyunk itt a csontokkal teli koporsók előtt, hogy csak fájó szívvel elbúcsúzzunk, hanem hogy kijelentsük: áldozathozatalotoknak értelme volt, s benneteket egyszerűen nem lehet eltemetni. Hulló véretek, derékbatört életetek számunkra példa, s példátok beleplántálódik minden magyar szívébe. Kívánom, hogy a hozzátartozóknak az hozzon enyhülést a begyógyíthatatlan sebekre, hogy megsokszorozva munkáltok a magyarság történelmi tudatában, míg csak él magyar a Duna-tájon. Temetésetekkel nem temetünk el benneteket, most keltek igazán életre Mondjátok velem: Példátokat követjük Isten engem úgy segéljen (folyt.köv.) 1989. június 16., péntek 15:37
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »