Rendszerváltás és az MTI

	Milyen a magyar választójog 3.
Ezzel együtt felmerül az az igény, hogy a pártok társadalmi támogatottságuk mértékében jussanak be az országgyűlésbe. Mint láttuk, ezt az igényt csak a lajstromos kerületi rendszer képes következetesen biztosítani. Ugyanakkor ellentétes igények is megjelennek. Az egyéni kerületi rendszer fennmaradását támogatja az a megszokás, hogy több évtizeden keresztül viszonylag nem nagy lélekszámú település (30.000 lakos) választott magának képviselőt, aki a területi érdekeket kijáró szerepet vállalt, beszámolókat tartott, a fogadórákon fel lehetett keresni, viszonylag közel élt a lakóterülethez, többé-kevésbé ismerte annak gondjait. A pártlajstromokkal szembeni idegenkedést erősíti az is, hogy az állampolgárok jelentős része ma még nem nagyon tud pártokban gondolkodni. Érti ugyan a képviselőjelöltek egyéni szándékát, politikai törekvéseit, de kevés volt még az idő, hogy a pártok programjai és az egyének érdekei, törekvései egymásra találjanak. A pártok éles, de gyakran ma még életszerű programmá nem érlelődő harcát a társadalom jelentős része értetlenül szemléli. Ez a kettős igény - egyrészt a többpártrendszerből folyó arányosság, másrészt az egyéni képviselőhöz való ragaszkodás, a pártstruktúrák nem kialakult volta - hozta létre 1989-ben a vegyes rendszerű, kétségtelenül nem egyszerű választójogi megoldást. 1990. március végén a választópolgárok 176 képviselőt egyéni választókerületekben, 152 képviselőt megyénként indított pártlistákon és 58 képviselőt az arányosság erőteljesebb biztosítása érdekében oszágos pártlistákon választanak meg. lc. A jelöltállítás joga Egyéni választókerületekben az a jelölt indulhat, aki a választók jegyzékébe történt felvételéről szóló értesítéshez - az úgynevezett kopogtatócédulához - perforált ajánlási cédulákból 750 ajánlást összegyűjtött. Megszűnt tehát a jelölőgyűlés, ahol a jelölteket szavazással válogatták ki. Helyébe lépett az "ajánlási szelvény". Ezzel továbbra is az állampolgár kezében maradt a jelöltállítás, demokratikusabban mint korábban. A választáson az indulhat, aki legalább 750 támogatót bizonyít. Ez természetesen előnyös azok számára, akik mögött szervezet vagy párt áll, mert ezek segítenek a szelvényeket összegyűjteni. Az állampolgároknak csak egyetlen "ajánlási szelvényük" van. Ezzel már befolyásolni tudják, hogy kik indulhatnak a választáson. Annak fogják odaadni, akire majd szavazatukat is leadják. Az állampolgár arra is jogosult, hogy ha akarja, senkit sem támogat, ajánlási szelvényét senkinek sem adja oda, mint ahogy szavazni sem köteles elmenni. (folyt.) 1990. január 22., hétfő 13:43
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »