Rendszerváltás és az MTI

	Miért lépett vissza Vitray a TV2 vezetésétől?
München, 1989. július 26. (SZER, Magyar híradó) - Gondolom nemcsak szakmai berkekben keltett feltűnést, hogy amikor a Magyar Televízió második csatornájának igazgatója, Horvát János egészségügyi okokra hivatkozva lemondott, akkor Vitray Tamás - összegyűjtve föltételeit - vállalkozott az utódlásra. Úgy hallottuk, még a föltételekről való döntés előtt visszavonta jelentkezését. A legilletékesebbet, Vitray Tamást kérdeztem - Miért? - Hát annyiban kell talán pontosítanom mindazt, amit most Ön elmondott, hogy a kérdés nem úgy merült föl, hogy még ha teljesítik -, hanem valójában teljesítették is azokat a - nevezzük így jobb szó híján: feltételeket, amiket támasztottam. A feltételek nem az én személyes feltételeim voltak, hanem az egyébként - így is hívtam a saját beadott dokumentumomban - megtisztelő felkérésre én ezennel nemet mondtam. Majd további - hát mondjuk így - barátságos rábeszélésre, hogy ne mondjam némi kis unszolásra vállaltam, hogy beadom az írásos elképzeléseimet, amelyek között el tudom esetleg képzelni, hogy én is akár megpróbálkozhatom. Ezeket az elképzeléseket valójában maradéktalanul teljesítették vagy elfogadták volna - én azonban mindvégig mondtam, hogy én személyemben nagyon-nagyon kérem, hogy keressen mást helyettem, mert nem fűlik a dologhoz a fogam. Nem akadt más - így aztán úgy nézett ki, hogy Balóval -, mint helyettesemmel és főszerkesztőjével ennek a kettes programnak - nekiveselkedünk. (folyt.) 1989. július 26., szerda
Vissza »

	- Interjú Vitray Tamással - 1. folyt.
Azon az értekezleten, ahol az úgynevezett kibővített elnökhelyettesi - azt hiszem így hívják hivatalosan ezt -, tehát ahol magyarán a televízió vezetői testülete jelen volt, amikor ezt tökéletes precízitással Bereczky ismertette, akkor a következő hozzászólásokból számomra világosan kiderült, hogy egyrészt egy, hát enyhén szólva nem túlságosan örömmel fogadott elképzelésről van szó - és bár senki nem mondta, hogy ő majd keresztbe rak, akadályoz, és így tovább - de ez olyan horderejű volt, én most Balót idézem, azt mondta, hogy az elmúlt 30 év televíziózásának legnagyobb horderejű lépése lett volna ez, hogy ezt nem lehet úgy - 55 éves elmúltam, nem lehet úgy - megpróbálni, hogy ne mindenkinek a részvételével és hathatós támogatásával. És akkor úgy éreztem: nekem ehhez nincs energiám, én már nem tudok ezzel megpróbálkozni. Hát ennyi volt tulajdonképpen, és ekkor léptem vissza, miután öt óra hosszat már tartott ez az értekezlet, amely a további két órában - ameddig még tartott - Baló Györgynek ajánlotta fel ugyanezt a lehetőséget. - Nem tart-e attól, hogy végül is a közönség jár rosszul? Vitray Tamás meghatározó egyénisége, az elmúlt három évtized magyar televíziózásának. - Nekem meggyőződésem, hogyha az Ön nagyon kedves föltételezését - mondjuk - valósnak veszem, akkor meggyőződésem, hogy a közönség jár jól. Mert én - egészen bizonyos, hogy elköszönhettem volna egyszer s mindenkorra attól, ami az egyetlen dolog, amit igazán szeretek és élvezek a televíziózásban: a műsorkészítés. Tehát, hogyha valójában a személyemhez fűződnek - hogy mondjam -, közönségelképzelések, akkor az elsősorban az, hogy műsorokat készítsek. Akár úgy, hogy magam szerepelek benne, akár úgy, hogy mint a sportosztálynak végül is gazdája vagyok. De szervezni, pénzt keríteni, (...) és így tovább - szóval mindazt, amivel ez jár: ezt csak nagyon-nagyon erőteljes támogatókkal, csak egybehangzó, összecsendülő zenekarral lehet. (folyt.) 1989. július 26., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Interjú Vitray Tamással - 2. folyt.
Egyetlenegy szólista - a Menuhintól kezdve bárki -, nem tud hangversenyt, tehát versenyművet eljátszani, ha nem kíséri zenekar, akármilyen szépen játszik. Na most szólistának lenni, tehát egyszerűen, nem zenekari kísérettel játszani, azt lehet - ezt akarom folytatni. - És jelenti ez azt is, hogy szürke eminenciásként a háttérből esetleg továbbra is ötletekkel tudja segíteni a kettes csatornát? - Biztosan, hogy nem, mert Baló erre nem fog igényt tartani. Ő egy nagyon önálló karakter, akinek rendkívül határozott és kemény elképzelései vannak, azt kell mondjam hál istennek, szigorúbbak, vagy rigorózusabbak az enyémnél - meggyőződésem, hogy ő számít az én támogatásomra, de - ezt meg is mondta -, de ez elsősorban műsorkészítésben merül ki. - Vitray Tamás, köszönöm szépen az interjút. +++ 1989. július 26., szerda
Vissza »