|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Hírlap MSZMP-alapszervezetének közleménye
"Tekintettel a kialakult
helyzetre, valamint a közelgő pártkongresszusra - amelynek végül is
az lesz a feladata, hogy eldöntse, mivé alakul át az MSZMP - a
Magyar Hírlap MSZMP-alapszervezete nem vonul ki a munkahelyről, de
felfüggeszti működését, s egyben az esedékes tagdíjat is
visszatartja."
Amerika Hangja, Világhíradó:
A szovjet fegyveres erők
"... a konfliktus esélye az
Egyesült Államok és a Szovjetunió között valószínűleg a
legalacsonyabb a második világháború óta. Ettől függetlenül a
szovjet katonai kiadásokat 1985 óta évi 3 százalékkal emelték,
miközben az Egyesült Államok védelmi kiadásai több mint 11
százalékkal csökkentek.
Annak ellenére, hogy Gorbacsov szovjet vezető meghirdette a
védelmi jellegű katonapolitikát, a Szovjetunió továbbra is
modernizálja fegyveres erőit, és növeli azok teljesítőképességét.
Még ha a Gorbacsov által kilátásba helyezett összes csökkentést meg
is valósítják, a Szovjetunió továbbra is a világ legnagyobb katonai
hatalma lesz."
|
|
|
|
|
|
|
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben nem adható ki. Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában. - A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek, majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták. Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy Imrerendeletre vezessék vissza? - Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a kegyeletről fél éve beszélünk. Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni. Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám: 32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést, azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?" Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|